Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus egyház és az állam kapcsolata, különös tekintettel az egyházfinanszírozás elveire
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KAPCSOLATA... 45 gi (állam) és a szakrális (vallás), melyek együtt és egymás szuverenitását tiszteletben tartva kell, hogy munkálkodjanak a teljes értékű ember, a méltóságát birtokba vevő ember és egy a legtöbb ember boldogulását biztosító társadalom megvalósításán. Ennek az együttműködésnek, vagy inkább kapcsolatnak különböző modelljei vannak:10 1) Az állam és az egyház egységére épülő rendszerek: a) cezaropa- pizmus, vagy állam-egyháziság, amikor is a vallást teljesen a politikai hatalom uralja.11 b) egyházállamiság, vagyis olyan társadalmi berendezkedés, ahol a vallási hatalom gyűri maga alá az államot. Tartalmi jegyei miatt ide kell sorolnunk a kommunista uralom alatt érvényesített ateista ideológiára épülő hatalmi berendezkedést is. A negatív vallás tipikus jegye volt ez, mivel a hivatalos világnézet az államvallás szerepét töltötte be. 2) Az állam és az egyház megkülönböztetésére épülő rendszerek: a) Az egyház feletti állami fennhatóság rendszere: ez a modell részben elismeri az egyházak relatív önállóságát, ami inkább legbelsőbb ügyeik intézésére vonatkozik. Ahol ilyen modell érvényesül, ott az állam többnyire beleszól az egyházi tisztségviselők kinevezésébe, felmentésébe, vagy felügyeli az egyházi vagyont, stb. b) A koordinációs rendszer alapelve az, hogy állam és egyház, mint két egyenrangú fél elismerik, és tiszteletben tartják egymás sajátos autonómiáját. A felmerülő közös ügyeket tárgyalásos és megegyezéses módon kezelik és oldják meg. c) Az állam és az egyház elválasztásán alapuló modellben két tendencia figyelhető meg: a) vagy vallásellenes szándék motiválta, aminek az a következménye, hogy a vallási közösségek jogai részben vagy egészben sérülnek; ß) a két hatalmi tényező elválasztását motiválhatja maga a vallásszabadságjogának érvényesítése, nevezetesen, az állam nem akar kedvezni egyetlen vallásnak sem, mivel azt diszkriminatív beavatkozásnak tartja. Értékelve a röviden bemutatott állam és egyház közti viszonyokat tükröző modelleket, katolikus szempontból elfogadhatatlanok az állam és egyház egységére épülő modellek (1). Éspedig azért, mert nem biztosítják a vallás szabad megválasztásának jogát, illetve a kötelező vallási hovatartozás kényszere vagy látszat-vallásosságot, vagy a vallással szembeni ellenérzést táplálja. Az adott valláshoz történő csatlakozásnak minden értelemben szabad döntésen kell alapulnia, csak így válik a vallás, a világnézet az ember személyiségének egyedülálló erőforrásává, s ezért legféltettebb kincsévé. Az állam és az egyház megkülönböztetésén 10 Vö. ERDŐ P. - SCHANDA B., Egyház és vallás a mai magyar jogban. A főbb jogszabályok szövegével, nemzetközi bibliográfiával (Egyház és Jog 1), Budapest 1993. 17-20. 11 Természetesen, ilyen esetben sem beszélhetünk, mondjuk ateista államról, legfeljebb kormányról, hatalmi apparátusról. Az állam, mint olyan, nem istentagadó, csak egyes polgárai, illetve a hatalmi elit tekinthető ilyennek, vö. FRANCISCY, L., A liberalizmus szabadságainak viszonya a természeti joghoz, in Hittudományi Folyóirat 5 (1894) 380. További szempont, hogy az állam, helyesebben az államhatalom sohasem semleges, hanem valamilyen nagyon is határozott értékrendet (világnézetet) vall és azt akarja az egész társadalomban érvényesíteni. így a laikus állam sem semleges, egyáltalán nem közömbös a vallási értékekkel szemben, hanem a maga vallását követi. Végeredményben mindegyik államhatalomnak, épp a társadalmi béke érdekében meg kell keresnie a valódi értékeket, s ezeket kell érvényesítenie, elfogadva minden olyan társadalmi segítséget, mely ezt az értékteremtő tevékenységet segíti; vö. DALLA TORRE, G., Annotazioni minime sull’ascesa e declino dello stato laico, in BIFFI, F. (a cura di), I diritti fondamentali della persona umana e la libertá religiosa (Utrumque ius 12), Roma 1985. 525-531.
