Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus egyház és az állam kapcsolata, különös tekintettel az egyházfinanszírozás elveire
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KAPCSOLATA... 43 Mielőtt az egyes finanszírozási modelleket ismertetnénk, értékelnénk és kísérletet tennénk egy eszményi modellre, röviden egyrészt ismertetnünk kell a katolikus egyház más vallásokhoz és az államokhoz fűződő alapvető viszonyát, mivel ennek ismerete nélkülözhetetlen az egyház finanszírozásának megértéséhez, másrészt az egyházi vagyon forrásainak rövid történetét, illetve néhány szót kell szólnunk az egyház céljairól, melyek megkívánják az anyagi javak használatát. I. A VALLÁSOK, AZ ÁLLAMOK, ÉS A KATOLIKUS EGYHÁZ VISZONYA Mivel a vallási jelenség megelőzi az államiságot, tehát az állam maga előtt találja a vallást, mint egyének és vallási közösségek sajátos és elidegeníthetetlen tevékenységét, ezért azt nem szabad törölnie, hanem a maga eszközeivel tisztítania, támogatnia, koordinálnia kell. Ez közelebbről azt jelenti, hogy az államnak is súlyos kötelessége védeni polgárait a mágia, a babona, a destruktív vallások, illetve ideológiák, eszmék hatásaitól és amennyire lehet, ki kell küszöbölnie azok forrásait is. Az államnak ugyancsak határozott kritériumokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a magukat vallási közösségként jogilag elismertetni akaró társaságok vallási jellegét helyesen tudja elbírálni.5 Csak azok a közösségek minősíthetők valóban vallási közösségeknek, melyekben az istenség személyes valóság, vagy benne van a természetfeletti jelleg (valódi és analóg értelemben vett vallások). Ugyancsak figyelembe kell vennie az államnak a szerves fejlődés elvét, mely szerint adott vallási közösség életképességét épp a tartós léte adja,6 s nem puszta jogi elismertsége. Ezzel a vallásszabadságjoga nem sérül, hiszen az adott friss vallási közösség ténylegesen tevékenykedhet. A jogi elismertség annak a szociológiai ténynek is elismerése, hogy az adott közösség tartós, identitása letisztult, tehát valódi vallási igényt elégít ki, melyet immár a közjó és a közérdek részének kell tekinteni. Sajátos helyzete van nemcsak az államban, de a vallások között is a katolikus Egyháznak,7 melyet jelez igénye arra, hogy elsődleges jogrendként ismerjék el egyének, más vallások és államok egyaránt.8 E mögött az a tudat van egyrészt, hogy Krisztus Isten és Ember egy személyben, másrészt, hogy amint az igazság is egy, úgy az igaz vallás is egy, és ez az egy, igaz vallás Krisztus akaratából a katolikus egyházban sérülés nélkül áll fenn. Másként fogalmazva, az Úr Jézus olyan küldetést adott egyházának, melynek csak úgy tud megfelelni, ha közössége a maga nemében önálló, s ennek jele és kifejeződése az elsődleges jogrend. Ennek a 5 Vö. MÓRA M., A vallásszabadság problémája, in Katolikus Szemle 45 (1941) 13. 6 Lásd a történelmi és bevett vallások kategóriát. 7 Krisztus ugyanis nem vallást, hanem egyházat alapított, vagyis hierarchikusan (alkotmányosan) rendezett, látható, sajátos identitással rendelkező társaságot. Ennek különbségéről bővebben lásd Dudek János ma is megszívlelendő tanulmányát: DUDEK J., Az Egyház önálló, tökéletes társaság. Dogmatikai és jogi tanulmány, in Hittudományi Folyóirat 2 (1891) 44-89; 305-345; 619-662. 8 Az elsődleges jogrendet úgy írhatjuk le, mely sem létét, sem működőképességét „nem más jogrendtől kapja, nem más jogrendek legitimálják, hanem saját maga rendelkezik független működésének eszközeivel”. Vö. ERDŐ P., A szuverenitás és az Egyház, in Magyar Sión Új Folyam VIII (2014/1) 12.
