Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az igazságtalan törvények és a vallásszabadság
AZ IGAZSÁGTALAN TÖRVÉNYEK ÉS A VALLÁSSZABADSÁG 19 problémája. Objektiven megalapozott közjó elismerése nélkül, vagyis az egyes ember és az emberiség létének céljára vonatkozó kérdés megválaszolása nélkül úgy tűnik, sem az erkölcsi rendszerek, sem a jog nem működhetnek. A társadalmi viselkedés szabályozása terén megjelenik a kísértés, hogy lemondjunk mind a jogról, mind az erkölcsről és teljes mértékben a modem tömegtájékoztatási, elektronikus (informatikai), pénzügyi, sőt genetikai eszközökkel kíséreljük meg ellenőrizni és irányítani az emberek magatartását. Ebben az esetben azonban felmerül a kérdés, hogy milyen szerepe lehet még az emberi szabadságnak a társadalom szintjén19. Ugyanígy felmerül az a kérdés is, hogy milyen a legitimációja azoknak, akik az elektronikus „adatfelhőket” kezelik. A társadalmak gyökerei azonban, mint Ferenc pápa az Európa Tanács előtt tartott beszédében hangsúlyozza, „az igazságból táplálkoznak, az alkotja éltető elemét és tápláló forrását minden olyan társadalomnak, amely valóban szabad, emberi és szolidáris akar lenni. Másrészt az igazság felhívást jelent a lelkiismeret számára, amely nem vezethető vissza előzetes meghatározottságokra és ezért képes felismerni a saját méltóságát és megnyílni az abszolútum felé. így fakadnak belőle alapvető választások, melyeket mások és a maga javának keresése vezet, így válik a felelős szabadság helyévé”20. „Szem előtt kell tartani továbbá - fűzi hozzá a pápa -, hogy az igazságnak e nélkül a keresése nélkül mindenki önmagának és a saját cselekvésének a mértékévé válik, megnyitva ezzel az utat a jogok szubjekti vista meghatározása előtt, mely azt eredményezi, hogy a tulajdonképpen egyetemes érvényű emberi jog fogalmát helyettesítik az individualista jog eszméjével. Ez pedig oda vezet, hogy lényegében nem törődünk a többiekkel, és kedvez a közömbösség globalizálódásának, mely az önzésből születik és egy olyan emberkép gyümölcse, amely képtelen befogadni az igazságot és hiteles társadalmi dimenzióban élni”21. Az individualizmus tehát a relativizmus következménye. Belőle fakad a felelősségtudat hiánya, az összkép elvesztése és a jövőtől való félelem, az érdektelenség a múlt iránt, a nemzedékek elszigetelődése egymástól, valamint a társadalmi intézmények - így a házasság és a család - iránti bizalmatlanság. A mostani kongresszus résztvevői az összes európai püspöki konferenciák teológiai bizottságait képviselik. A legnagyobb kihívás, amellyel földrészünknek szembe kell néznie, éppen az, amit Ferenc pápa kérdés formájában fogalmazott meg: Európa, „hol van kíváncsi vállalkozó szellemed? Hol van szomjúságod az igazság iránt, amelyet mostanáig szenvedélyesen közöltél a világgal?”22 A kulturális és intézményes Európa gyökerei ugyanis az igazságból táplálkoznak. Ezért a pápa az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulva az kívánja, hogy Eu19 Vö. Erdő P., II peccato e il delitto. La relazione tra due concetti fondamentali alla luce del diritto canonico (Pontificia Université della Santa Croce, Monografie Giuridiche 44), Milano 2014. 127. 20 FRANCISCUS, Discorso al Consiglio d’Europa, 2014. XI. 25; vö. IOANNES PAULUS II, Discorso all Assemblea Parlamentäre del Consiglio d’Europa, Strasbourg (8 dec. 1988) 4. pont. 21 FRANCISCUS, Uo. 22 FRANCISCUS, Discorso al Consiglio d’Europa (25 nov. 2014).
