Kánonjog 17. (2015)
KÖNYVSZEMLE
120 KÖNYVSZEMLE lésének kötelező alapelveiről (pp. 97-134), külön kifejtve az elidegenítésre vonatkozó előírásokat (pp. 135-154); leírja a modern kommunikációs eszközök közösségen belüli használatának lehetőségeit és korlátáit (pp. 155-186); rögzíti az intézmény eredeti karizmájának megőrzésére irányuló kötelesség fő elveit (pp. 187-204); végül pedig az intézménybe történő inkardináció fogalmáról és következményeiről szól (pp. 205-212). Összegzésként csak remélhetjük, hogy ez a hasznos gyakorlati segédkönyv kihatással tud lenni a megszentelt élet régi és új intézményei mindennapos életére és az azokon belül meghozott döntésekre. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. POMPANON, J-C., Le Sacrement de l’ordre, François-Xavier de Guibert, Paris 2015, pp. 490 Jean-Claude Pompanon, versailles-i egyházmegyés pap, aki teológiai és filozófiai tanulmányokat végzett Párizsban, Rómában, Fribourgban és Oxfordban, egyedülálló és hiánypótló monográfiát adott közre a szent rendről. A mű átfogja a kérdés teológiai tartalmát, a biblikus alapoktól kezdve, egészen a mai szentségtan és a hatályos szentségi fegyelem értelmezéséig. A munka kimagasló erénye, hogy elsődlegesen az egyes korokból származó forrásokra épít, amelyek értelmezéséhez az adott időszak legmeghatározóbb teológusainak a kifejtését foglalja össze, hozzákapcsolva az egyes zsinatok és az egyházi tanítóhivatal normatív értelmezését. Ezzel a kötet a 21. századra nem jellemző, teljesen egyedi, világos, az Egyház letisztult álláspontját és az annak a talaján álló teológusi - kánonjogászi tudományos véleményét szem előtt tartó - klasszikus - metodológiát követ. A szent rend újszövetségi értelmének bemutatásához (pp. 7-65) a Szerző nem elégszik meg az egyes — a katolikus teológiában - közismert biblikus helyek felsorolásával, hanem részletesen vizsgálja a konkrét görög mondatok kortárs jelentését. Ehhez következetesen alkalmazza az egyes görög kifejezések héber nyelvű változatával, valamint azoknak az Ószövetségben előforduló jelentésámyalataival való összevetést. Külön hangsúlyt helyez a papság kérdéskörének Szt. Pál megfogalmazásaiban történő elemzésére. Fontosnak kell tekintenünk mindezek figyelembevételével a „preszbüterosz” jelentéstartományának aprólékos leírását (pp. 23-26), hasonlóan a szent rend egyes fokozatainak a biblikus források alapján történő kifejtéséhez (pp. 26-32) és a felszentelés liturgiájának a zsidó hagyománnyal való összevetéséhez (pp. 33-35). A második nagy egységet a Niceai Zsinat (325) előtti patrisztikus időszak forrásainak és az azokból levont teológiai következtetések felsorolásának szenteli (pp. 67-131). Ezt a részt természetesen a Didaché (2. század eleje) aprólékos szövegelemzésével vezeti be (pp. 67-70), de kitér Római Szt. Kelemen (f 99) Korintusiaknak írt levelére (pp. 71 -76), Antióchiai Szt. Ignác (t 107 körül) gondolataira (pp. 76-80), Hermas Pásztorára (pp. 86-87), Szt. Jusztinuszra (t 165 körül) [pp. 87-88], Ireneuszra (t 202 körül) [pp. 88-92], sőt Tetullianuszra is (t 220 körül) [pp. 93-98]. Kánonjogi szempontból komoly jelen
