Kánonjog 17. (2015)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 115 gének; hanem saját, a szenttudományokban és a jogtudományban való széleskörű tájékozottságának, valamint az erkölcsi jó, az igazság és az igazságosság irányában való elkötelezettségének, amelynek mindenkor a kánoni jogrendszer középpontjában kell állnia. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. SZUROMI, Sz.A., Pre-Gratian Medieval Canonical Collections — Texts, Manuscripts, Concepts - (Aus Religion und Recht, Band 18), Frank & Timme GmbH Verlag für wissenschaftliche Literatur, Berlin 2014, pp. 152 „Számos gyűjtemény került összeállításra az egyháztörténelem folyamán a kánonjogi normák összegzésére. Ezek a források kezdetben szokásjogot tartalmaztak, majd alapvetően zsinati kánonokat, pápai ügyleveleket, egyházatyák írásaiból származó töredékeket, valamint szentírási és teológiai idézeteket. Mindazonáltal, több esetben előfordult, hogy az állami jogalkotásból származó jogforrások is helyet kaptak a kánonjogi gyűjteményekben, különös tekintettel a római jogi forrásokra. Nem kétséges, hogy az Egyház történetének kezdeteinél, azaz alapításától fogva, már megtaláljuk a normatív rendelkezéseket (...) [az első] gyűjtemények éppen az Egyház fegyelmi életének rövid leírását adják, és már nevükben is kifejezik azt a törekvést, hogy az apostolok által átadott tanítást és szokásjogi szabályokat kívánják követni, amelyek így szoros kapcsolatban vannak az apostoli tekintéllyel. Ezek a gyűjtemények a „szakramentális jog”-ból (ius sacrum) indulnak ki, amely első és fő jellegzetessége a kánoni rendszernek, mivel normái közvetlenül vagy közvetetten az egyes személyek megszentelődését mozdítják elő. Ez az az alapelv, amely töretlenül megfigyelhető a későbbi korszakokban is, nem változtatva meg az eredeti célt (...). Pontosan követni tudjuk a kánoni normarendszer jog- technikai kikristályosodási folyamatát Decretum Gratiani-ig (1140 körül), amelyben lényeges lépést jelent az egyetemi képzési rendszer kialakulása.” Ez az idézet összefoglalja a lényegét azoknak a bevezető gondolatoknak, amelyek Szuromi Szabolcs Anzelm új angol könyvének bevezetőjében olvashatók, melyet a Szerző az ún. Gratianus előtti középkori kánonjogi gyűjtemények szisztematikus leírásának és sajátosságaik összegzésének szentelt (pp. 9-11). Szuromi Szabolcs Anzelm professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora és az ezen belül működő Fakultási Jogú Kánonjog Intézet elnöke. Alapvető középkori kánonjogi forrás-, intézmény- és tudománytörténeti kutatásai komoly jelentőséggel bírnak nemzetközi szinten, de ugyanakkor rendkívülien aktív vendégoktató számos magyar, európai és Egyesült Államokbeli egyetemen 2000-től folyamatosan. Nevéhez fűződik legutóbb a 2013-ban megindult új Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközpont létrehozása és irányítása Budapesten, amely központ egyedülálló infrastrukturális háttérrel, világszínvonalú törzstag-gárdával, valamint nem utolsó sorban, forrás- és segédirodalom gyűjteménnyel rendelkezik. A konkrét kötet szisztematikus összegzése a szerző azon kutatásainak, melyeket a témában 2009 és 2014 között végzett. A mü így jól kiegészíti azokat az alap