Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A plébánosi hivatalból való elmozdítás
32 Artner péter azonban a plébános minden kárt megtérít, őszinte bánatot gyakorol, és cselekedetéből nyilvános botrány sem származott, úgy a megyéspüspök mérlegelésén múlik az adott plébániai hivatalban való megmaradásának a kérdése. IV. AZ ELMOZDÍTÁS ELJÁRÁSA 1. Előzetes kivizsgálás A plébános elmozdítását hasonló előzetes vizsgálatnak kell megelőznie, mint amit a büntetések alkalmazása előtt le kell folytatni. Az ilyen vizsgálat megtartását a CIC 1742. kán. 1. §-a pontosan rögzíti. A hivatalos latin szövegben az instructio peragenda kifejezés szerepel, ugyanaz, mint ami az 1428. kánonban a peres ügyek kivizsgálásával kapcsolatban, nem pedig investigatio, mint az 1717. kánon 2. §-ában, ami a büntetések alkalmazását megelőző előzetes vizsgálatról szól. Ennek a kivizsgálásnak a során kell a megyéspüspöknek46 meggyőződnie arról, hogy fennállnak-e olyan okok, amik az elmozdítást szükségessé teszik. Annak ellenére, hogy a kánon nem szól róla, mégis feltételezhető, hogy ennek a vizsgálatnak is olyan formában kell történnie, amint az 1717. kánonban leírt előzetes vizsgálatnak47, melyet a megyéspüspök, vagy ordinárius, egy (vagy több) megbízott személy bevonásával végez, akiknek a jogköre azonos az ügyhallgatóéval. A vizsgálat eredményéről beszámolási kötelezettségük van a megyéspüspök felé, akinek, ennek függvényében kell döntenie a további teendőkről, azaz hogy szükséges-e az elmozdítás, vagy a kialakult nehézségeket másként is meg lehet oldani. Fontos, hogy a vizsgálat során senkinek se veszélyeztessék a jó hírét. Az összegyűjtött bizonyítékoknak meggyozoeknek és egyértelműeknek kell lenniük. Az ilyenkor felhasznált bizonyítékokra általában az 1526-1586. kánonok előírásai az irányadók. Ez az előzetes kivizsgálás azt a célt is szolgálja, hogy egy esetleges felfolyamodás esetén a püspök bizonyítani tudja, hogy in procedendo megtartott minden formai- ságot és indokolni tudja, hogy miként jutott arra a döntésre {in decernendo), aminek következménye az adott személy plébánosi hivatalból való elmozdítása lett. Amennyiben az előzetes kivizsgálás valamilyen problémát tár fel, a püspöknek először szükséges figyelmeztetnie a plébánost, mielőtt az elmozdítás eszközéhez folyamodna. A CIC alapján egyértelmű, hogy segítséget kell számára nyújtania, ha arra szüksége van, és az eredményre vezethet, így ezzel elkerülhetővé válik a plébános elmozdítása. Ez a segítség magába foglalhatja a továbbképzést is, amennyibe arra van szüksége; de gyógykezelést vagy segítő (káplán vagy plébániai kormányzó) kinevezését is. A kisegítő kinevezése történhet korlátozott módon is: csak azoknak a feladatoknak az ellátására, amiben a plébános akadályozva van 46 A plébános elmozdítására vonatkozó kánonok közül mindössze az 1740. kánon említi a megyéspüspököt, a többi kánon csak „püspök”-ről beszél, de egyértelműnek tekinthetjük, hogy ezekben az esetekben is a megyéspüspököt kell érteni, annál is inkább, mivel a plébános elmozdítására és a plébánosi hivatal betöltésére alapvetően csak a megyéspüspök jogosult. 47 Marzoa, Á. - MIRAS, J. - RodrIguez-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, IV/2. 2119 (MARZOA, A.).
