Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A keleti liturgiák reformja a Sacrosanctum Concilium után - Teológiai és jogi szempontok
16 Erdő Péter gazdagságában és szépségében ünnepük, másrészt él a plébániai gyakorlat, amely nemes, de egyszerűbb, és amelynek példaként és eszményként kell tekintenie a „nagy liturgiára”. III. Liturgia és szentségek a keleti katolikus egyházakban A Keleti Kódex szentségekre vonatkozó kánonjait vizsgálva feltűnik, hogy azok ízig-vérig keleti teológiai összefüggésben kerülnek bemutatásra. A XVI. cím az istentiszteletről és különösen a szentségekről szól {De culto divino et praesertim de sacramentis). Egyes szerzők a cím megválasztását is úgy tekintik mint annak bizonyságát, hogy a szentségek a keleti látásmód szerint elválaszthatatlanok az istentisztelet összefüggésétől39. 1. A pneumatológiai szempont A Keleti Kódex XVI. címének bevezető kánonja és az egyes szentségekről szóló részek bevezető kánonjai különösen is hangsúlyozzák a Szentlélek szerepét (CCEO 667. k., 675. k. l.§, 692. k., 698. k., 718. k., 743. k., stb.)40. A szentségek témájának patrisztikus teológiai megközelítése bizonyos értelemben korlátozhatja is a teológiai tárgyalás úgynevezett szisztematikus jellegét41. 2. Kapcsolatok a nem katolikus keresztényekkel a liturgia és a szentségek területén Azok a kánonok, amelyek a nem katolikus keresztényekkel a szentségi élet területén való közösségre vonatkoznak, lényegüket tekintve azonosak a keleti (CCEO 671. k. ) és a latin kódexben (CIC 844. k.). Ezeknek a kánonoknak az alapját az Unitatis Redintegratio 8. pontja képezi, mely megállapítja, hogy a szent dolgokban való közösködést nem szabad olyan eszköznek tekinteni, melyet különbségtétel nélkül alkalmazni lehetne a keresztények egységének helyreállítása érdekében. Az ilyen szentségi közösség főként két alapvető szentponttól függ: ezek egyike az egyház egységének kifejezése, másik pedig a kegyelem eszközeiben való részesedés. Az egység kifejezése többnyire tiltja az ilyen közösködést. A kegyelemben való részesedés azonban néha indokolja. Az 1993-ban kiadott Ökumenikus Direktórium leszögezi, hogy „az eucharisztikus közösség elválaszthatatlan a teljes egyházi közösségtől és annak látható kifejezésétől” 42. Ezért lehet zavarba ejtő, amikor valaki, aki nem fogadta el nyilvánosan a katolikus hitet, rendes körülmények között, nyilvánosan kéri, hogy részesüljön az eucharisztiában. Mégis, 39 Vő. SZABÓ, P., A keleti egyházak szentségi joga, 84. 40 A Szentlélekre utaló (pneumatológiai) vonásról a keleti liturgiákban lásd pl. Nin, M., Le liturgie orientali in Occidente, in GeFAELL, P. (a cura di), Cristiani orientali e pastori latini (Pontificia Université della Santa Croce, Monografie giurifiche 42), Milano 2012. 390-391. 41 Vő. SZABÓ, P., A keleti egyházak szentségi joga, 85. 42 Pontificium Consilium ad Unitatem Christianorum fovendam, Directorium La recherche de l’unité ( 25 mart. 1993), n. 129: AAS 85 (1993) 1088.
