Kánonjog 16. (2014)
KÖNYVSZEMLE
128 KÖNYVSZEMLE Ez a konkrét mű szisztematikus összegzése a Szerző azon kutatásainak, amelyet 2011 és 2013 között végzett. Szuromi professzor eddig három önálló angol kötetben adta közre az említett területen elért alapvető új tudományos eredményeit (vö. Anselm of Lucca as a Canonist-A textual-critical overview on the 'Collectio Canonum Anselmi Lucensis’ [Adnotationes in lus Canonicum], Frankfurt am Main 2006; Medieval Canon Law — Sources and Theory — [Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/12], Budapest 2009; From a reading book to a structuralized canonical collection - The Textual Development of thelvonian Work - [Aus Recht und Religion 14], Berlin 2010). Új könyvében azt az aprólékos szövegkritikai, kodikológiai, paleográfiai, és összehasonlító elemzési módszert alkalmazza, amely a korábbiakban is sikeressé tették tudományos munkáját. Szuromi professzor műve tizenkét fejezetre oszlik, amelyek részletesen vizsgálják azt az alapvető metodológiai változást, amely a 11 -12. századi kánonjogi gyűjtemények tudományos elemzésében az utóbbi két évtizedben bekövetkezett (15-29); beszélnek az 5-8. századi toledói zsinatoknak a fegyelmi forrásokon és az egyházi intézményrendszeren belüli fontosságáról, amelyek jelentős hatást gyakoroltak a Corpus iuris canonici tartalmára, és azon keresztül a hatályos kodifikált jog tartalmára is (30-40). Itt találjuk a kötetben a híres Collectio Dionysion- Hadriana-nak és szövegének tudományos leírását, amelyet a Szerző jelentősen átdolgozott, beépítve a legújabb kutatási eredményeket (41-52); ez folytatódik egy egyedülálló elemzéssel, amely egy másik kulcsfontosságú nyugati gyűjteményről, nevezetesen a Decretum Burchardi Wormatiensis-xö\ készült (53-69). Ez utóbbi fejezetben vizsgálatra és mérlegelésre kerül minden egyes új elmélet és tudományos megállapítás, amely legutóbb ezzel az alapvető joggyűjteménnyel kapcsolatban felmerült (vö. Hartmut Hoffmann, Rudolf Pokomy, Johanna B. Will, Linda Fowler-Magerl, Greta Austin). Mindehhez Szuromi Szabolcs azt az összehasonlító szövegkritikai technikát használja, amelyet az elmúlt két évtizedben sikeresen alkalmazott több gyűjtemény tekintetében is. A gregoriánus reformról két fejezetben olvashatunk. Az első a Collectio LXXTV titulus digesta szerkezetének és tartalmának van szentelve, különös tekintettel a gyűjtemény első szövegformájának eredetével és keletkezési helyével kapcsolatban felmerült legújabb kérdésekre (vö. Linda Fowler-Magerl és Christof RoIker kutatásai), kritikai megjegyzést fűzve azokhoz Szuromi professzor saját, a Párizsi Nemzeti Könyvtárban 2013-ban végzett kutatásai alapján (Bibliothèque Nationale, lat. 13658) [70-80], A második gregoriánus téma a Collectio canonum Anselmi Lucensis egy töredék formájában fennmaradt szövegtanúját mutatja be, amely a 15-16. századból származik, és ami a gyűjtemény ’Bb’ verziójának egy ún. colligatum-a (81 -91). A következő két fejezet kifejezetten azokkal a kéziratokkal foglalkozik, amelyeket a Szentpétervári Nemzeti Könyvtárban őriznek, és komoly jelentőségük van a kánonjog történetének dokumentálásában (92-121). Minden kétséget kizáróan, ez a legjelentősebb szakasza a kötetnek, mivel az itt leírt kéziratok eddig még nem kerültek ilyen részletességgel - minden egyes apró tulajdonságot és felmerülő szempontot mérlegelő - tudományos feldolgozásra, valamint Szuromi professzor számos korábbi tudományos félreértést is meggyőzően cáfol ezeken az oldalakon. A Szerző már publikált egy rövid tanulmányt arról a szerepről, amit a bibliai szövegek a Gratianus előtti gyűjteményekben töltöttek be
