Kánonjog 16. (2014)
KÖNYVSZEMLE
Kánonjog 16(2014) 115-132. KÖNYVSZEMLE KUMINETZ G., Egy tomista jog- és állambölcselet vázlata (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae II/7), I. Szent István Társulat, Budapest 2013, pp. 836 A jog magában foglalja egyfelől az isteni jog emberi természetből fakadó követését, és az ennek nyomán kialakult normatív szokásokat. Mindez a társadalmon belüli kapcsolatok és viszonyok bővülése, specializálódása és intézményesülésének a következtében válik hierarchikusan rendezett írott jogszabályok által irányítottá. A jog rendeződésének egyik jellegzetessége, hogy az egyedi estre született jogi normák helyébe a jog és az adott jogrendszer általánosan alkalmazható elvei és szabályai lépnek. A jogalkotó, az egyedi jogi normák elemzésével axiómarendszerbe illeszti a meghatározott körülmények, valamint résztvevők tevékenységét és viszonyát szabályozó új jogi normát. Az egyes jogrendek számos - az emberi közösség működéséhez lényegileg kötődő - jelenséget igyekeznek vizsgálni és a releváns jelenségeket adekvát módon, saját rendszerükön belül kezelni. Ezen kérdések közé tartozik hagyományosan a konkrét emberi közösség szervezeti felépítése és irányítása; a béke és a rend biztosítása, illetve az azzal összefüggő szankciók rendszerének a kialakítása; valamint a személyek közötti kapcsolatok normatív szabályozása, különös tekintettel a tulajdonra, a szerződésekre és általában a gazdasági kérdésekre. A felsorolt területek szabályozásának jellegzetességei mindig szorosan kötődtek az adott korban, földrajzi helyen és kultúrában uralkodó jogszemlélethez, legyen az akár természetjogi, akár pozitivista alapból kiinduló. A jogrendszerek történetének vizsgálata alapján nyilvánvaló, hogy nem tagadható a jognak az erkölcshöz történő valamilyen szintű kötődése, amelybe beletartozik az igazságosság, az emberi méltóság, a szabadság és a hűség emberi közösségen belüli értéke. A jogtudomány műveléséhez tehát elengedhetetlen a meghatározott jogrendszer jogelméleti és jogfilozófiai alapelveinek és a konkrét jogi normák mindezekhez való viszonyának ismerete. A kánonjognak - mint az Egyház önálló belső szakrális jogrendjének - megértéséhez, és az egyes jogágaiban felmerülő elméleti és gyakorlat kérdések adekvát megoldásához, éppen ezért elengedhetetlen az egyházjogon belüli jogfílozófiai elvek megismerése. Nyilvánvaló, hogy az Egyház doktrinális és diszciplináris egysége alapján minderre csak a belső teológiai tartalommal való szoros kapcsolat szem előtt tartásával van lehetőség. A kánonjogi rendszer egyes elemeit így csakis az Egyház céljának, azaz a lelkek üdvössége előmozdításának a tükrében lehet helyesen értelmezni. A fentiek tükrében sajátos, és egyben megkerülhetetlen szerepe van a működő jogrendszerek, ill. az állam- és jogtudomány alapelveinek megértésében és részletes kifejtésében az ún. jog- és állambölcseletnek. Ezt a feladatot kívánja a tomista jogbölcselet szempontjából teljesíteni Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus
