Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A keleti liturgiák reformja a Sacrosanctum Concilium után - Teológiai és jogi szempontok
A KELETI LITURGIÁK REFORMJA A SACROSANCTUM CONCILIUM UTÁN 9 megtartásának lehetősége ugyanis mindig részét alkotta az egyesülést kimondó megállapodásoknak vagy nyilatkozatoknak. Tekintettel ezekre az adottságokra, az Orientalium Ecclesiarum 6. pontja a továbbiakban pontosítja kijelentéseit és leszögezi, hogy „a keletiek (...) mindig megtarthatják és meg is kell tartaniuk törvényes liturgikus szertartásaikat és fegyelmüket, és (...) nem vezethetnek be változtatásokat, hacsak nem a saját szerves fejlődésüknek megfelelően” (OE 6). Sőt, a zsinati határozat sajátos logikát jelöl meg a keleti liturgiák reformja számára mondván, hogy maguknak a keleti katolikusoknak kell elmélyíteniük saját hagyományuk ismeretét, és ha a hiteles tradíciók csorbultak volna, igyekezniük kell visszatérni a régi hagyományokhoz (uo.). így a keleti katolikus egyházakban a liturgikus reform gyakran az antik hagyományok helyreállításának jellegét öltötte, amely a későbbi „latinizációk” elleni küzdelemmel párosult. Továbbra is időszerű marad azonban a kérdés, hogy hogyan lehet összhangba hozni a kitűzött két alapelvet: a korunk szükségleteinek való megfelelés és a közérthetőség szándékát, meg az egyes keleti hagyományok saját, antik formáihoz való visszatérést. Az ökumenizmusról szóló zsinati határozat igen szép szakaszokban fejezi ki a keleti keresztények liturgikus és lelki hagyományának nagyrabecsülését (UR 15). Kifejezetten kijelenti, hogy „mérhetetlenül fontos megismerni, tisztelni, épségben megőrizni és ápolni a keletiek dúsgazdag liturgiái és lelki életi örökségét, mert csak így őrizhető meg hűségesen a keresztény hagyomány teljessége és csak így válhat valóra Kelet és Nyugat keresztényeinek kien- gesztelődése” (UR 15e). így a keleti liturgikus hagyományok hűséges megőrzése a keleti katolikus egyházakban rendkívül fontos szerepet kap mind dogmatikai, mind ökumenikus szempontból. A liturgikus hagyománynak mint a hit tanúbizonyságának bemutatása természetesen érvényes a latin egyházra is. Ugyancsak világos, hogy a fegyelmi hagyomány is hozzá tartozik az egyes sajátjogú egyházak jellemző örökségéhez (patrimonium proprium; vő. UR 16). A liturgikus tradíciók elmélyült tanulmányozása7 és az egyházfegyelem történetének összehasonlító vizsgálata fontos és szükséges hozzájárulást jelentenek a keleti és a nyugati kereszténység egységének előmozdításához. Az Unitatis Redintegratio elismeri továbbá azt is, hogy a kinyilatkozatott misztérium bizonyos vonatkozásait olykor megfelelőbben érzékeli és jobban megvilágítja a keleti vagy a nyugati teológiai hagyomány. Itt tehát egy fajta kölcsönös kiegészítésről, komplementaritásról van szó (vö. UR 17)8. 7 Összefoglaló bemutatásukat lásd pl. FEULNER, H.-J., Liturgien. II-III, in KASPER, W. (Hrsg.), Lexikon fiir Theologie und Kirche (továbbiakban LThK3), VI. Freiburg im Breisgau 20063 (1997) 972-980. HEINZ, a., Liturgie IV, in LThK3 VI. 980-984. NlN, M., Las liturgias orientales (Biblioteca Litúrgica 35), Barcelona 2008. 8 Az Unitatis Redintegratio 17. pontjának magyarázatához lásd LANNE, E., Formule teologiche degli orientali, in FEDERICI, T. (a cura di), Dizionario dei Concilio Vaticano Secondo, Roma 1969. 1158-1161. FEINER, J., Dekrétum über den Ökumenismus, in Das Zweite Vatikanische Konzil. Konstitutionen, Dekrete und Erklärungen. Lateinisch und Deutsch. Kommentare, II. Freiburg-Basel-Wien 1967. 104-107.
