Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A legsúlyosabb büntetendő cselekmények és a rájuk vonatkozó egyedi eljárás a kánoni jogban

88 SzuROMi Szabolcs Anzelm A 2010. évi új Norma a büntetőeljárás mind statikus, mind dinamikus jogi kon­dícióit tisztázza. Az újonnan felállított stabil szentszéki bíróság, amely a legsúlyo­sabb büntetendő cselekmények tekintetében az Apostoli Legfelsőbb Bíróság sze­repét tölti be, állandó bírákkal rendelkezik, akik közé tartoznak magánál a jognál fogva a Hittani Kongregáció tagjai (vagyis az Annuario Pontificio-ban felsorolt bíborosok és püspökök, nem pedig a különböző szintű hivatalnokok, konzultorok és az adminisztrációban tevékenykedő munkatársak).79 A bírói kollégiumot ter­mészetesen a kongregáció prefektusa vezeti, akinek feladatkörét, akadályoztatása esetén, a bíróság gördülékeny működése érdekében, a titkár gyakorolja. Rajtuk kí­vül további bírók is tevékenykednek a bíróságon, akiknek felszentelt papnak, fed­hetetlen erkölcsű kánonjogászoknak kell lenniük, állami jogban való jártassággal; de kinevezhetők a más kongregációkban tevékenykedő tisztségviselők közül is.80 A bírókon túl ügyészi, jegyzői, képviselői és ügyvédi hivatalt betöltő személyek tartoznak a bíróság állományához, akik egytől-egyig kánonjogi doktorátussal ren­delkező felszentelt papok.81 Félreértésekre adott okot az új Normát nem kellő ala­possággal értelmezők körében, hogy fel nem szentelt és kánonjogi fokozattal nem rendelkezők is bevonhatók a Hittani Kongregáció ezen új bíróságának tevékeny­ségébe. Ám ezen a téren nem tartalmaz a hatályos Egyházi Törvénykönyvben fog­laltaktól eltérő előírást a Normae de delictis szövege, hiszen a kitétel az eljárás fo­lyamán alkalmazható szakértőkre vonatkozik (1574-1575. kánonok), nem pedig az imént felsorolt egyházi hivatalokra. Az is nyilvánvaló, hogy a hatodik paran­csolattal szembeni és kiskorúval elkövetett büntetendő cselekmények alapos és le­hetőleg mindenre kiterjedő vizsgálatához az esetek túlnyomó többségében hang­súlyosan szükség van különböző területek szakértőinek bevonására, akikre szin­tén vonatkozik, hogy erkölcsileg fedhetetlennek kell lenniük. A hatályos Kódex nem szabályozza részletesen az előzetes vizsgálat ordinárius általi lefolytatásának módját, hanem elsődlegesen az elégséges tények összegyűjté­sére, és azoknak minél több szempontból való elemzésére teszi a hangsúlyt.82 Ha az előzetes vizsgálat bármely szakaszában valószínűsíthetővé válik a legsúlyosabb büntetendő cselekmények közé tartozó tett elkövetése, úgy a vizsgálatot azonnal meg kell szakítani és az ügyben való további bírósági tevékenységet haladéktalanul át kell engedni a Hittani Kongregációnak.83 Amennyiben a konkrét eset előzetes vizsgálat nélkül kerülne a Hittani Kongregáció bírósága elé, úgy az mindaddig nem indítja el a büntető eljárást, amíg saját maga le nem folytatta az előzetes vizsgálatot. Az említett bíróság, amely első és másodfokon jogosult ítélkezni, az egyes ügyekben három vagy öttagú bírósági turnusokban jár el.84 A bírósági eljárás fo­79 Normae de delictis, Art. 9. 80 Normae de delictis, Art. 10. 81 Normae de delictis, Arts. 11-14. 82 Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, ed. MARZOA, A. — MIRAS, J. — RODRIGUEZ-OCANA, R., I-IV/2. Montreal 2004. IV/2. 1995 (SANCHIS, J.). 83 De Paolts, V., Norme “de gravioribus delictis ” riservata alla Congregazione per la Dottrina della Fede, in Periodica 91 (2002) 273-312. 84 Normae de delictis, Art. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom