Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A legsúlyosabb büntetendő cselekmények és a rájuk vonatkozó egyedi eljárás a kánoni jogban

A LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK... 83 tok felfedésére irányuló társadalmi igény sem indokolhatja a gyónási titok meg­sértését, még akkor sem, ha ennek a motívuma az a kérdés, hogy a gyónó gyónásá­ban olyan bűnt vallott-e be, mely legsúlyosabb büntetendő cselekményt valósít meg a Katolikus Egyház joga szerint. Tehát, legsúlyosabb büntetendő cselek­ményt, legsúlyosabb büntetendő cselekmény elkövetésére is tilos elkövetni. Ez nem a társadalomnak az igazság megismeréséhez való joga előli elzárkózás, hi­szen az egyházi büntetés kiszabására nem önbíráskodás vagy állami büntetőeljá­rás következményeként kerül sor, hanem az Egyház saját belső joga szerint. Mind­ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az egyházi vizsgálattal párhuzamosan a sértettek ne kezdeményezhetnék az állami büntetőeljárás megindítását a konkrét esetet elkövető személlyel szemben, amennyiben a konkrét legsúlyosabb bünte­tendő cselekmény államilag is ténylegesen büntetendő.47 Különösen is igaz ez azokban az esetekben és országokban, ahol állami feljelentési kötelezettség áll fenn az állampolgárok részéről, meghatározott bűncselekmények vonatkozásá­ban.48 IV. A SZENT REND KISZOLGÁLTATÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ LEGSÚLYO­SABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNY Ebbe a kategóriába a nők pappászentelésének a megkísérlését soroljuk, mely­nek komoly és részletes megalapozottságú dogmatikai indoka van. A 2010. évi Normae de delictis 3. artikulusa a CIC 1378. és a CCEO 1443. kánonjára utalva beszél a kérdésről, amelyre az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beál­ló kiközösítést rendel el mind a szentelőre, mind a szentelendőre vonatkozóan. Ez a büntetendő cselekmény kiemelkedő példa arra, hogy az egyházi büntetőjog az egyház szentségeinek és tanításának tisztaságán alapuló, a Szentírásra és a Szent­hagyományra visszamenő intézményes működését hivatott védeni; így nem célja valamely meghatározott kor, meghatározott kulturális, ill. földrajzi környezet sa­játos - éppen aktuális - elvárásainak való megfelelés. Ez az, ami miatt számos olyan kérdés található meg egyazon kategória alatt, melyek a kánonjogban szerve­sen függenek egymástól, ám a szekularizált világ szemében nehezen összekap­csolhatók. A nők érvényes pappá szentelésének a kérdése a Katolikus Egyházban, a számos kortárs vita ellenére, mind dogmatikailag, mind jogilag tisztázott. Bol­dog II. János Pál pápa 1994-ben kiadott Ordinatio sacerdotalis kezdetű apostoli levelével rögzítette az Egyház teológiai tanítását ezen a téren. Az Egyház tehát nem képes érvényesen kiszolgáltatni a szent rendet nők számára, sőt annak megkí­sérlése - amint említettük - a Hittani Kongregációnak fenntartott legsúlyosabb büntetendő cselekményt valósít meg.49 Erről a kérdésről önálló általános határo­47 BARR, D.L., Obligations of the Tribunal to Report Child Abuse, in Proceedings of the Seventy-Third Annual Convention, October 10-13, 2011, Jacksonville, Florida, Canon Law Society of America 73 (2011) 67-74. 48 MARTENS, K., L'Église et la justice belge dans les affaires de moeurs, in Studia canonica 43 (2009) 5-25, különösen 20-24. 49 IOANNES PAULUS II, Litt. Ap. Ordinatio sacerdotalis (22 mai. 1994): AAS 86 (1994) 545-548.

Next

/
Oldalképek
Tartalom