Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Mitták Tünde: A világi rendek alapításának jogi kérdései a latin egyházban, különös tekintettel a Ferences Világi Rendre
A VILÁGI RENDEK ALAPÍTÁSÁNAK JOGI KÉRDÉSEI A LATIN EGYHÁZBAN... 65 A hirtelen megszaporodott közösségek terjedésének a megakadályozása tehát a IV. Lateráni Zsinat eredményeként indult el, de valójában csak IV. Sándor pápa (1254-1261) idején ért el nyugvópontot, amikor is az 1256-ban kelt, Licet ecclesiae kezdetű bullájával valamennyi kisebb remeteközösséget egyetlen rend keretén belül összevont és számukra Szent Ágoston Regulájának követését rendelte el.7 Említésre méltó még az 1245-ös I. Lyoni Zsinat, amely eltörölte azokat az elsősorban koldulórendeket, amelyek nem kértek jóváhagyást. 1274-ben pedig a II. Lyoni Zsinat a pápai jóváhagyás nélküli szerzetesrendek alapításának tilalmát újította meg. AIV. Lateráni Zsinat által deklarált és II. Lyoni Zsinat során megismételt pápai jóváhagyás, mint a szerzetesrend alapításának kötelező eleme ugyanakkor csak a jogi értelemben vett szerzetekre vonatkozott, nem rendezte azonban a kongregációk alapítási jogát, azok továbbra is létrejöhettek püspöki jóváhagyás mellett, a pápai jóváhagyás csak az exemptio elnyeréséhez volt szükséges. Az I. Vatikáni Zsinat (1869-1870) után ezen intézmények alapítási jogát a X. (Szent) Pius pápa (1903-1914) által elrendelt kánonjogi kodifikáció rendezte az 1906. július 15-én kelt, Dei providentis kezdetű motu propriojában. Arra való tekintettel, hogy ebben az időben a püspökök - szokásjogi alapon - gyakran éltek a szerzetes kongregáció alapításának a jogával, a pápa azt is az Apostoli Szentszék beleegyezéséhez kötötte és az egész alapítási eljárásra nézve részletes utasításokat adott.8 A Latin Egyház számára hiteles, egyetemes, kizárólagos és egyetlen törvény- könyvet XV. Benedek pápa (1914-1922) 1917. május 27-én hirdette ki (Providentis sima Mater Ecclesia). A szerzetesi kongregáció alapítása tekintetében azonban a Codex nem szorosan vett szentszéki engedélyről vagy jóváhagyásról rendelkezett, hanem csupán nihil obstat-ról. A püspök propria auctoritate alapíthatott szerzetet, amely egyházmegyei jogú maradt. Ha eredményesen működött a szerzet, kérhette a jóváhagyását. Az alapítás menete:- alapító okirat kiállítása előtt a püspök jelentést tett a Szerzetesi Kongregációnak az új testület nevéről, céljáról, öltözetéről stb.,- alapító levél három példányban (a szerzetnek, az ordinarius levéltárába és Rómába), ezáltal az intézmény jogi személy lett (decretum erectonis),- ha a szerzet bevált, pápai jóváhagyást kérhetett, melynek három fokozata volt; 1. dicséretben részesítés (decretum laudis), amely - ha az intézmény nem régi és csak néhány szerzetesháza volt - szólhatott csak az alapítónak vagy az alapítási célnak, illetve megfelelő idő elmúltával magának az intézetnek (decretum laudis instituti). Ez utóbbi következtében a szerzet pápai jogú lett, de püspöki joghatóság alatt maradt, a püspök azonban a szabályzaton, constitution már nem változtathatott; 2. újabb kérelemre maga a szerzet nyert jóváhagyást (decretum approbationis instituti)', 7 TÖRÖK J., Egyetemes egyháztörténelem, II. 79. SZUROMI, Sz.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitas Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/5), Budapest 2003. 134-137; vö. Magyar Katolikus Lexikon, XI. Budapest 2006. 851. 8 SCHERMANN E., Szerzetesjog, Pannonhalma 1927. 15.
