Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Mitták Tünde: A világi rendek alapításának jogi kérdései a latin egyházban, különös tekintettel a Ferences Világi Rendre
KÁNONJOG 15 (2013) 63-76. MITTÁK Tünde A VILÁGI RENDEK ALAPÍTÁSÁNAK JOGI KÉRDÉSEI A LATIN EGYHÁZBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FERENCES VILÁGI RENDRE I. A SZERZETESRENDEK ÉS VILÁGI RENDEK ALAPÍTÁSI JOGA: 1. Jogtörténeti kitekintés, 2. A megszentelt élet intézményei és a világi rendek alapítása a hatályos jog szerint; II. A FERENCES VILÁGI RENDRE VONATKOZÓ JOGI SZABÁLYOZÁS; ÖSSZEGZÉS I. A SZERZETESRENDEK ÉS VILÁGI RENDEK ALAPÍTÁSI JOGA 1. Jogtörténeti kitekintés A világi rend a hatályos jog szerint valamely szerzetes intézmény mellett és szellemében kialakult olyan világi keresztényekből álló társulás, amelynek tagjai a világban élve a tökéletesebb életre törekszenek, apostoli életet élnek és jóváhagyásukra a krisztushívők társulásaira vonatkozó általános szabályok irányadóak (CIC 303. kán.). A hivatkozott kánon szerint a szóban forgó társulásokat „harmadrendeknek nevezzük, vagy más megfelelő névvel illetjükMíg a CIC (1917) a világi harmadrendeket az egyesületi jog keretében részletesen szabályozta, addig a hatályos Egyházi Törvénykönyvben a társulásokra vonatkozó közös szabályok között nyert elhelyezést, egyetlen kánonba sűrítve.1 Tekintettel a definíció konjunktív elemeire, a világi rendek létrejötte és működése értelmezhetetlen a szerzetes intézményekre vonatkozó jogi szabályozás és jogtörténeti háttér ismerete nélkül. Mind az egyháztörténelemben, mind a jogban többféle magyarázat született a szerzetesség definiálására, különböző megoldásokat adtak a jogi status meghatározására és alapításának, működésének szabályozására. A középkorban elszaporodó koldulórendek, sokszor a tevékeny élet helyett a kizárólag szemlélődést és remete életet választók elterjedése vezetett el arra a felismerésre, hogy a szerzetesség számára is szükséges egyfajta központi szabályozás, különben az erők szétfor- gácsolódnak és az intézményrendszer parttalanná válik. 1 Az új Egyházi Törvénykönyv szerzetes intézmények apostoli tevékenységének bemutatásával foglalkozó részében is találunk utalást a harmadrendekre. Ä 677. kánon értelmében a szerzeteseknek és az elöljáróknak meg kell tartani intézményük sajátos küldetését, feladatait, mindezt azonban oly módon, hogy az adott kor és hely igényeihez alkalmazkodva, a körülményeket helyesen értelmezve történjen. Ugyanezen kánon 2. §-a szerint a szerzetes intézmény feladata ezen túlmenően, hogy a hozzájuk kapcsolódó krisztushívők társulatait különös gonddal segítsék annak érdekében, hogy a rend szellemisége őket is áthassa. A világi harmadrendek fogalmi és jogi státuszához vö. MITTÁK T., Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában - a fogalmi, valamint jogi státusz változása tükrében, in Teológia 46 (2012) 184-196.
