Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények az egyházi hatóságok és az egyház szabadsága ellen
40 Artner Péter lebbezés) formailag megfeleljen az előírásoknak, a jogi követelményeknek, valódi legyen, azaz ne csak fenyegetés legyen vagy egyszerű szándék, hanem kerüljön ténylegesen benyújtásra, és valóban a római pápa ellen irányuljon46, ne csupán a kúria valamely intézményének intézkedése ellen, kivéve, ha azt az intézkedést a pápa in forma specifica megerősítette, hisz ez utóbbi esetben ezt úgy kell tekinteni, mintha az magától a pápától származna. Ez a kánon tartalmazza az egyetlen utólag kimondandó, kötelező, de szabadon megválasztott cenzúrát a Codex-ben. IV. Ellenségeskedés és gyűlölet-szítás Az 1373. kánon bünteti azokat, akik nyilvánosan az alárendeltek ellenségeskedését vagy gyűlöletét szítják az Apostoli Szentszék vagy az ordinárius ellen valamilyen egyházi hatalmuk vagy szolgálatuk alapján hozott intézkedés miatt, és azokat, akik az alárendelteket arra ingerük, hogy ne engedelmeskedjenek a fent nevezett elöljáróknak. A büntetendő cselekmény tartalma alapvetően a közösség egységének a megbontása és az elöljárókkal szembeni engedetlenségre való fel- bujtás. A kánonnal kapcsolatban az első kérdés az „alárendelt” szóhoz tartozik: egyes vélemények szerint csak az követheti el ezt a büntetendő cselekményt, akiknek van alárendeltje, azaz megyéspüspök, szerzetes elöljáró vagy plébános.47 Egy címzetes püspök vagy káplán már nem tartozna e kánon alá, mivel neki nincsenek alárendeltjei. Ha ez így lenne, akkor elég kevés személy követhetné el ezt a büntetendő cselekményt. Egy másik értelmezés szerint megvalósul a büntetendő cselekmény, ha az „alárendelteket” lázítják a saját elöljárójuk, ill. felettesül ellen. így már büntethető az, ha pl. valaki a híveket a plébánosuk ellen, híveket a püspökük ellen, papokat a püspökük ellen vagy a szerzeteseket az elöljárójuk ellen lázítja. Marzoa azonban még tovább megy, szerinte bárki elkövetheti ezt a büntetendő cselekményt, aki lázit a hatóságok ellen48, még akkor is, ha nem annak alárendeltje, aki ellen lázit. Az ellenségeskedés vagy gyűlölet szításának „nyilvánosnak” azaz közismertnek kell lennie, vagy reális esély kell, hogy legyen arra, hogy közismertté váljon. Ez megvalósulhat prédikációban, az (írott vagy elektronikus) médián keresztül, előadáson, konferencián, találkozókon vagy bármilyen más formában.49 Fontos, hogy a lázítás egy konkrét cselekedet miatt irányuljon az ordinárius vagy Szentszék ellen, ne pedig csak úgy általában a hatalmuk vagy tisztségük ellen.50 Amikor a kánon „intézkedést” említ, akkor egy már befejezett intézkedésről 46 CALABRESE, A., Diritto Penale Canonico, 272. 47 WOESTMAN, W., Ecclesiastical Sanctions and the Penal Process, 113. 48 MARZOA, Á. - MIRAS, J. - RODRÍGUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary, IV/I. 479 (Marzoa). 49 WOESTMAN, W., Ecclesiastical Sanctions and the Penal Process, 113. 50 CALABRESE, A., Diritto Penale Canonico, 274.
