Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Intézménytörténeti szempontok Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról

Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról

29

1945-ben Budapest az esztergomi főegyházmegyében a főszékesegyházi főespe- rességhez kapcsolódva, de annak kerületei sorában sorszámmal nem ellátva, 3 espe- resi kerületre oszlott: a budai, a pesti belső és a pesti külső esperesi kerületre123. 1946-ban Mindszenty prímás a hatékonyabb lelkipásztori ellátás érdekében a budai kerületből három esperességet alakított ki (az óbudait, a budait és a Buda-kömyé- kit), Pesten pedig az eddigi kettő helyett négy kerületet létesített Pest-Belső, Pest-Észak, Pest-Közép és Pest-Dél néven124. Ezután a főegyházmegyéhez tartozó budapesti terület beosztása az 1980-as évek elejéig változatlan maradt.

így 1970-ben a főváros esztergomi része (I-XIV. kerület) a főszékesegyházi főes- perességhez tartozott125, önálló plébániacsoportként. A főesperesség kerületei között 6. sorszámmal Budapest (tudniillik az esztergomi rész) szerepelt, mely maga is esperesi kerületekre oszlott: a Buda-déli, az óbudai, a Buda környéki (melyből csak 3 plébánia volt a fővárosban), a Pest-belső, a Pest középső, a Pest-északi és a Pest-déli esperesi kerületre126. Lékai László prímás az esztergomi főszékesegyházi káptalan 1981. május 22-én tartott konzisztóriumán tett javaslatnak megfelelően három új, a főváros területét érintő főesperességet hozott létre: a budai főesperességet (budai, óbudai és Buda-kömyéki esperesi kerület), a Pest-Duna menti főesperességet (Pest-belső és Pest-déli esperesi kerület), valamint a Pest-Rákos menti főesperességet (Pest-középső és Pest-északi esperesi kerület)127.

VI. A JELENLEGI HELYZET

A II. Vatikáni Zsinat az egyházmegyék határainak az apostoli munka követelményeihez való igazítását kívánta. Ennek során az államhatárokat, a személyek, helyek sajátos (lélektani, gazdasági, földrajzi, történelmi) adottságait tekintette irányadónak128. Közép- és Kelet-Európábán 1990. után ősi vagy újabb állami jogi akadályok már nem állták útját a pasztorális szempontokat követő rendezésnek129. A Magyar Püspöki Konferencia véleményének kikérése után130 Boldog II. János

123 Schematismus venerabilis cleri Archidioecesis Strigoniensis pro anno Domini 1945, 402, és térképfliggelék (Az esztergomi főegyházmegye).

124 Circulares litterae dioecesanae anno 1946 ad derűm Archidioecesis Strigoniensis dimissae, Strigonii 1946. 60-61: XI. Nr. 3253.

125 Az esztergomi főegyházmegye névtára 1970. évre. Schematizmus Archidioecesis Strigoniensis pro anno Domini MCMLXX, Esztergom é.n. 40.

126 Az esztergomi főegyházmegye névtára 1970. évre, 56-76.

127 Főegyházmegyei körlevelek 1981, Esztergom é.n. 27: IV. 701-16. sz.; vö. Schematismus Statusque Archidioecesis Strigoniensis anno Domini MCMLXXX11, Esztergom 1982 (Melléklet).

128 II. Vatikáni Zsinat, Decr. Christus Dominus 23, lb. Vö. ERDŐ P., A II. Vatikáni Zsinat „Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére, in Teológia 36 (2002) 42-43.

129 Vö. ERDŐ P., A magyar és európai egyházmegyék alakulása az utóbbi tíz évben, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Regnum 10 (1998) 265-277.

130 Vö. II. Vatikáni Zsinat, Decr. Christus Dominus 24; CIC 372. kán. 2. §. Az 1993. évi egyház- megyei határrendezés történetéről és a főegyházmegyét érintő vonatkozásairól lásd DÉKÁNY V., Az esztergomi érsekség új határai 1993, in DÉKÁNY V. — MiG B. (szerk.), Az Esztergom-Buda-