Kánonjog 15. (2013)

KÖNYVSZEMLE

KÖNYVSZEMLE

125

hető vértanúakták elbeszéléseire épült. Az egyes egyházak összegyűjtötték azon mártírok listáját, akiknek haláláról a liturgiában megemlékeztek. A 4-5. századra a „szentség” fogalma már az Egyház tanítása melletti kitartást, az aszketikus életet és az istenközeli imádságot jelentette, melynek nyomán kezdték el magát a szerzetesi életet a szentségre vezető útnak, a szerzeteseket pedig, mint Isten közelében élőket, szent életet élőkként értelmezni.

Ennek a gazdag egyháztörténeti, lelkiségtörténeti, liturgiatörténeti és kánonjogi kérdéskörnek az Egyház hatályos egyházfegyelmében jelenlévő kereteit mutatja be a tőle megszokott műgonddal, a Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae sorozatban megjelent művében, Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Karának dékánja, aki egyúttal a PPKE Kánonjogi Posztgraduális Intézetének professzora. A boldoggá- és szentté avatási eljárás, annak lépései, sajátosságai és jogi rendezettsége hosszú kánonjogtörténeti kikristályosodási folyamat eredményei, melyben az Egyház különösen is tekintettel volt azoknak az életpéldáira, akikről meggyőzően ki tudja jelenteni, hogy az üdvözöltek között vannak, így személyük kiemelkedően szolgálhatja a hívő közösséghez tartozók lelki üdvösségét. Éppen ezért, a jelen kötet jóval több mint egy kánonjogi terület összegzésére szolgáló kézikönyv. Megismerve a boldoggá- és szentté avatási eljárásban szem előtt tartott tényeket, jobban megértjük mit is jelentenek számunkra azok az üdvözöltek, akik közbenjárnak értünk, és akiknek emléknapjai és ünnepei átszövik a teljes liturgikus évet.

Pontosan tudjuk, hogy már a 2. századtól kezdve több szerző is gyakran beszámolt a szentek kultuszáról (vö. pl. Antiochiai Szt. Ignác, Szt. Cypriánusz, Taumaturgosz Szt. Gergely, Nazianzoszi Szt. Gergely, Szent Ambrus, stb.). Fontos fordulópont a szentté avatási eljárás letisztulásának és mai keretei megszületésének történetében az 1170-es dátum, amikor III. Sándor pápa (a. 1159-1181) úgy intézkedett, hogy senki sem jogosult szentté avatási eljárást az Apostoli Szentszék tekintélye nélkül lefolytatni. Ez a határozat bekerült a híres Liber Extra joggyűjteménybe (a. 1234), amely - mint az ún. Corpus iuris canonici második gyűjteménye - közvetlen befolyással volt az 1917-ben XV. Benedek pápa által kihirdetett első Egyházi Törvénykönyvre. Miként is alakult ezt követően a vizsgálat? Melyek annak legjelentősebb állomásai? Milyen hatályos kánoni előírások rendezik mindezeket a területeket? Ezekre a hívők és nem hívők szélesebb körében is gyakran felmerülő kérdésekre ad pontos választ a Szerző, a legújabb nemzetközi szakirodalmat naprakész - teljességre törekvő módú - felhasználásával (vö. 385-406).

Kuminetz Géza külön hangsúlyt helyez a hősies keresztény életeszmény bemutatására (vö. A hősiesség [heroicitás] mint a keresztény életeszmény sajátossága [23-27]); valamint a tökéletesség és életszentség ó- és újszövetségi, továbbá az egyháztörténelemben megjelenő - teológiailag kifinomult - fogalmának leírására (A tökéletesség fogalma [27-30]; A szentség fogalmának kialakulása a katolikus teológiában [31-35]). Természetesen - amint arra előbb utaltunk - az Egyház tanításának letisztázódásával párhuzamosan, az ahhoz kapcsolódó fegyelmi - vagyis kánonjogi - rendelkezések pontos kidolgozása is megtörtént, amely folyamat a kötetben is összegzésre kerül (vö. A kanonizációs eljárás rövid története [179-201]. A Szerző nemcsak arra ügyelt, hogy a boldoggá- és szenttéavatás me-