Kánonjog 15. (2013)

KÖZLEMÉNYEK - Lefkánits György: Az ügyhallgató szerepe a házassági semmisségi perben - vázlat az egyházi bíróságok joggyakorlata számára

Joggyakorlat 109 D) Az ügyhallgató jogtudására és empátiájára van szükség abban az esetben is, amikor a kérdések pertinensek ugyan, de a válaszadó fél, vagy tanú nem képes olyan pontossággal, olyan terjedelemben válaszolni az adott - jó — kérdésre, hogy a válasza ténylegesen tartalmazza is azt az állítást, azt a kifejezést, azokat a ténye­ket, amelyek az egyébként valóságosan meglévő bizonyíték tartalmát kifejezésre is juttatják, jegyzőkönyvbe foglalható formában. Ilyenkor az ügyhallgató nem elé­gedhet meg az adott „elégtelen” válasszal, szintén az ex officio kérdések segítségé­vel el kell érnie a valóság pontos kiderítését, ill. felszínre hozatalát. E) További alapvető szempont az ügyhallgató lényeglátása, fogalmazási képes­sége is. A gyakorlatban ugyanis a meghallgatott személyek az adott kérdésre min­dig egy viszonylag hosszabb választ adnak, amely tartalmaz sok felesleges infor­mációt is a semmiség bizonyítása szempontjából. Ebből a „halmazból” ki kell tud­nia szűrni és meg kell tudnia fogalmazni az írásban készítendő jegyzőkönyvébe a jogilag releváns állításokat. Általában semmiképpen nem fogadhatók el az egy­szavas válaszok, hiszen a bírák csak azon állítások alapján tudnak dönteni, ame­lyek a jegyzőkönyvekben szerepelnek. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekre el kell, hogy hangozzon a határozott „igen” vagy „nem” állítás és ennek be is kell kerülnie a jegyzőkönyvbe. A legtöbb kérdésre azonban tényekkel alátá­masztott, indokolt válaszokat kell adniuk a meghallgatottaknak, amelyeket az ügyhallgatónak bele kell foglalnia a jegyzőkönyvbe. Nyilvánvaló, hogy ez sem képzelhető el a kánoni jog kellő ismerete nélkül, de itt most a hangsúly inkább az ügyhallgató lényeglátásán, intelligenciáján van. F) Az ügyhallgató nem lehet felszínes és túlzottan az elhangzott kérdések le­egyszerűsítésére törekvő a jegyzőkönyv elkészítése során. Fontos, hogy a legtöbb esetben nem elégséges keresztutalások használata az egyes kérdésekre adott vála­szok leírásakor, pl. „lásd a 11. kérdésre adott válasznál". A gyakorlatban sokszor találkozunk ezzel vagy hasonló a megoldással. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes kérdéseknek, különösen akkor, ha a kérdéseket ügy­véd készítette, - vélhetően - külön szerepe is van a bizonyítás szempontjából. Még ha az adott kérdés hasonlatos is egy előzőekben feltett kérdéshez, az ügyhallgató­nak élnie kell a gyanúperrel, hogy nem véletlenül került ebben a formában, újból feltételre az adott kérdés, tehát nem elégedhet meg a korábbi (egyébként biztosan nem azonos) kérdésre adott válaszra történő visszautalással. G) Ha az ügyhallgatás során derül ki, hogy az adott pereim bizonyítására a fe­lek rendelkeznek egyéb bizonyítékokkal is (levelek, orvosi iratok, stb.), akkor fel kell hívnia a felek figyelmét arra, hogy csatolják a per anyagához azokat. Abban az esetben, ha a peralapító keresetlevél és különösen a feleknek és a ta­núknak felteendő kérdőpontok megfogalmazása ügyvéd közreműködésével törté­nik, akkor - ha az ügyvéd valóban felkészült és alapos - viszonylag egyszerűbb dolga van az ügyhallgatónak, de ilyenkor is figyelmet kell fordítani a D), E), F), G) pontok alatt említett esetlegesen felmerülő problémákra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom