Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Péter: A keleti kánonjog oktatásának keretei és szerepe a Kánonjogi Posztgraduális Intézetben
88 Közlemények 6. A diszciplína művelésével kapcsolatban még egy módszertani törekvést szeretnék megemlíteni. Ha valaki olvassa a keleti kánonjog mai szakirodalmát, meglepődve tapasztalhatja, hogy az ebben a témakörben megjelenő publikációk jelentős része csak narratív, elbeszélő jellegű. A források puszta tartalmi ismertetésén túllépő valódi tudományos problémafelvetést és megoldást ezek a művek gyakran teljességgel mellőzik. A kánonjog azonban - amint azt Urbano Navarrete bíboros ezen összefüggésben nem egyszer megjegyezte - a distinkciók tudománya is. Ebből adódóan a keleti kanonista sem elégedhet meg a források tartalmának szimpla ismertetésével. A KJPI-ből kikerülő keleti tanulmányokat áttekintve elmondhatjuk, hogy az előbb említett evidens tudományos módszertani követelmény nálunk érvényre jut. 7. Ha az összehasonlító kánonjogi reflexió nemcsak leír, hanem összevet és a tapasztalt eltérések okaira, hátterére is felfigyel, esetenként nem kis terhet és kockázatot vállal magára. Egyrészt - a tanítóhivatal iránymutatására támaszkodva - mindig tisztának kell maradnia a relativizmus iránt engedékeny tanbeli pluralizmustól, másrészt élnie kell a törvényes teológiai-fegyelmi pluralitás - ugyancsak magiszteriális megnyilatkozások által szentesített - lehetőségeivel.17 Ez utóbbi alapállás következetes alkalmazása nélkül a keleti katolikusokra rótt ökumenikus küldetés is (OE 24) nehezen léphetne túl a szívélyességi diplomácia (gyakran meddő) keretein. Eszerint az összehasonlító kánonjogi reflexió küldetése kettős. Elsősorban abban áll, hogy kiemelje a katolikus egyházfegyelem különböző megoldásainak egymást kölcsönösen kiegészítő és gazdagító sokszínűségét. Eseteként feladata lehet azonban az is, hogy az eltérő jogi megoldások mögé nézzen, s azokat mintegy az örök apostoli tradíció kánoni mércéjének tükrében értékelje. A „közép újrafelfedezése”, ami a jelen pontifikátus egyik meghatározó törekvése, talán éppen ebben áll.18 Az ökumenikus párbeszéd nem lehet patikamérleg kérdése. Nem irá17 Ezen árnyalt különböztetéshez lásd például: Pluralismo, in O’DONNEL, C. - PIÉ-NINOT, S., Diccionario de Eclesiologia, Madrid 2001. 854-856. 18 Vö. pl. „Jóllehet nem adatik meg nekünk az, hogy megállítsuk a történelmet, hogy az évszázadok során megtett utat visszavonjuk, mégis mondhatjuk azt, hogy ma keresztény szempontból nem lehet képtelenség az, ami egy évezreden keresztül lehetséges volt (...) Egymás elfogadásának és egymás újra megismerésének egy ilyen kölcsönös aktusa a közös, el nem veszített katolicitásban természetesen nem könnyű dolog. Ez a tett önmagunk legyőzésének, az önmagunkról való lemondásnak, de persze épp ezáltal önmagunk megtalálásának a cselekménye is. Nem egy olyan aktus ez, amelyről diplomáciai úton rendelkezni lehetne, hanem az Egyháznak át kell ezt élnie, Keleten és Nyugaton egyaránt (...) a felmerülő nehézségek kapcsán meg kell tanulnunk, hogy az egység önmagában olyan fontos keresztény igazság, ami a kereszténység lényegéhez tartozik. Rangsorban pedig olyan magas helyet foglal el, hogy csak a legalapvetőbb dolgok kedvéért szabad feláldozni, nem pedig ott, ahol csak megfogalmazások vagy gyakorlatok állnak az útjában, amelyek legyenek bár nagyon jelentősek, az atyák hitében való közösséget és ennek egyházi formáját mégsem szüntetik meg (...) minden felelős kereszténynek, különösen természetesen a teológusoknak és az egyházi vetetőknek feladata az, hogy a teológiailag lehetséges számára lelkileg helyet készítsenek. Az olcsó felszínességet kerülve tartsák kényszerítő feladatnak, hogy az ellentétes dolgokat szemléljék, és éljék az egyformaság nélküli egység szerint. Ne csak azt kérdezzék, vállalható-e az egység, a másik elismerése, hanem sokkal inkább azt a kérdést tudatosítsák, hogy fenntartható-e az elszakítottság, mert nem az egységet kell igazolni, hanem a megosztottságot (...)” [Kelet és Nyugat újraegyesülésének kérdése], JOSEPH RaTZINGER/XVI. BENEDEK PÁPA, A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei, Budapest 2008. 211-213.
