Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyedi közigazgatási intézkedések középkori kánoni forrásai és kategóriái
KÁNONJOG 14 (2012) 53-66. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. AZ EGYEDI KÖZIGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK KÖZÉPKORI KÁNONI FORRÁSAI ÉS KATEGÓRIÁI* Bevezetés; I. Határozat (Decretum)-, II. Parancs (Praecemtum); III. Leirat (Rescriptum)-, IV. privilegium (Kiváltság)-, V. Dispensatio (Felmentés)-, konklúzió Bevezetés „Sicut Romana ecclesia omnium ecclesiarum disponente Domino mater est et magistra, ita etiam nos, qui eidem ecclesiae, licet immerit, supernae dispositionis providentia praesidemus, et prout Dominus nobis ministraverit, consultationibus respondere cogimur singulorum, et quae videntur dubia apostolicae circumspectionis providentia declarare.”1 III. Sándor pápa (1159-1181) levelének ezt a részletét, amely a Liber Extra 1.3.1 -ben kapott helyet, feltétlenül szem előtt kell tartanunk, ha meg akarjuk érteni a középkori közigazgatási intézkedések jogalapját, sajátosságát, osztályozását és értelmezését, amely elvezetett a hatályos kánoni jog egyedi közigazgatási intézkedéseinek kategóriáihoz. Az egyedi közigazgatási intézkedés olyan, egyházi végrehajtói hatalomhoz kötődő döntés, amely egyes személyekre vonatkozóan jogot teremt* 1 2, bár önmaga a hatályos jogban nem, az érett középkori kánonjogban pedig eleinte igen, majd a jogértelmezés pontos distinkciója nyomán már nem volt jogszabálynak tekinthető.3 Az egyedi határozat éppen adminisztratív jellege miatt nem tévesztendő össze a bírósági eljárásban - legyen az peres vagy büntető - hozott határozattal, annak ellenére, hogy az illetékes egyházi hatóság sok esetben éppen az eljárás elkerülése * Készült a Premontrei Rendi Szent Mihály Apátságban (USA, Silverado, CA). Elhangzott a Magyar Kánonjogi Társaság 2011. május 10-i konferenciáján (Budapest). 1 X 1.3.1: Sicut Romana ecclesia omnium ecclesiarum disponente Domino mater est et magistra, ita etiam nos, qui eidem ecclesiae, licet immerit, supernae dispositionis providentia praesidemus, [et] prout Dominus nobis ministraverit, consultationibus respondere cogimur singulorum, et quae videntur dubia apostolicae circumspectionis providentia declarare. Sane Quaesitum est a nobis ex parte tua, utrum, si alicuius causa inter aliquos delegatis iudicibus sublato remedio appellationis committitur, et literis apostolicis altera pars munita, quibus ei generaliter est indultum, ut libere sibi liceat appellare, si in vocem appellationis proruperit, an eius in eadem causa debeat appellationi deferr? Huic igitur Inquisitionis tuae praesentibus literis taliter respondemus, quod eius in hac parte appellatio non debet admitti, postquam est causa iudicibus appellatione remota commissa quia speciae mandatum derogat generali. FRIEDBERG II. 16; vő. Regesta Pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVUI, ed. JAFFÉ, P. — Wattenbach, G. curaverunt Loewenfeld, S. [JL] - Kaltenbrunner, F. [JK] - Ewald, P.[JE], I. Lipsiae 1885.2 JL 12293. 2 ERDŐ P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 111. 3 LabANDEIRA, E., Tratado derecho administrativo canonico, Pamplona 1993.2 292-294.
