Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai 51 koriás, a kultikus élet középpontjában. Jelzi és megvalósítja a katolikus hitbe való teljes és felnőtt beavatást, melynek révén a hívő teljes jogú polgárává lesz az egyháznak, s az eucharisztia révén jut vallásos vágyainak beteljesedéséhez ama félelmetes nagy titkok (tremenda mysteria) teljes birtokába. Az Eucharisztiában tehát ott van nemcsak Krisztus, de üdvözítő műve is, éspedig úgy, hogy bevonja a híveket annak mindennapokban kifejeződő hatásába.66 Ma tehát úgy áll előttünk az eucharisztia titka a katolikus dogmatika tükrében, hogy létrejött a várt szintézis, vagyis az eucharisztia minden dimenziója a maga helyén ott van a doktrínában, tehát a valós jelenlét (szentség), az áldozati, a lakoma jelleg és a mindezt jelenvalóvá tevő kultikus emlékezés, ahol is az áldozati jelleg hatja át az egészet.67 Ez az emlékezés pedig hitben, szentségekben és kormányzatban egybefüzi a közösséget, megjeleníti az egyházat. S ezt a tanbeli összegzést tükrözi a hatályos jog is. Az Eucharisztia gazdagságának felfedezése időbe telt, de az Egyház „kezdettől abban a tudatban volt, hogy az Eucharisztiának imádás jár. De hittudatának előterében az az igazság állott, hogy az Eucharisztia áldozat és áldozati lakoma, inkább általa, mint benne imádta az Istent, és ezért eucharisztia-imádását a liturgia keretei közé korlátozta. A következő évezrednek, ott is elsősorban a haladó és nyitott szellemű Nyugatnak volt fönntartva az a meglátás összes gyakorlati következményeivel együtt, hogy az Eucharisztia nemcsak áldozat, és tisztelete nemcsak liturgia, hanem egyben sacramentum, a személyes Krisztust rejtő szent valóság, arra szánva, hogy nemcsak általa imádjuk az Istent, hanem benne is”.68 Mivel az Eucharisztia a vallási élet csúcs és forrása, ezért érthető, ha a törvényhozó komoly feltételeket szabott érvényes és megengedett vételének. A misén való vasár- és ünnepnapi részvételi kötelezettséggel emlékezteti az egyház tagjait arra, hogy élő kapcsolatban maradjanak Krisztussal és látható közösségével, a katolikus egyházzal. Végül, érthető módon az Eucharisztiával kapcsolatos visszaéléseket (méltatlan, szentségtörő vétel, profanizáció, misepénzzel való kereskedés és látszata), valamint a makacs tévedéseket súlyosan bünteti. 66 Vö. KOCH, G., Eucharisztia, in BEINERT, W. (szerk.), A katolikus dogmatika lexikona, 171. 67 Ezt a vonást domborítja ki XVI. Benedek pápa, aki szerint a liturgiatörténet arra tanít bennünket, hogy annak központi gondolata mindig az áldozat volt. Vö. KOCH, K., A Sacrosanctum Concilium és a zsinat utáni liturgiareform, in Praeconia 6 (2011) 21. 68 Vö. SCHÜTZ a., Az eucharisztia, 329-330.
