Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
42 Kuminetz Géza tus kegyelmét. A keresztáldozat és a miseáldozat között további másodlagos különbségek vannak: „A keresztáldozat megváltó áldozat, a szentmise a megváltás gyümölcseit tartalmazza. (...) A keresztfán az üdvözítő az egész emberiségért áldozza föl magát, a szentmisében csak az egyházért. Végül a szentmise lényegesen lakomás áldozat, azaz nemcsak hódoló, hanem istenközösséget közvetítő áldozat is; a keresztáldozat lakomáját elővételezte az utolsó vacsora. Az utolsó vacsorával azonban a szentmise áldozati jellege mindenben azonos”.31 A szentmise tehát közvetíti a keresztáldozat gyümölcseit, mivel a keresztáldozat hatása csak elvi és közvetett. Az egyes ember úgy kap részt a megváltásban, ha átadja magát Krisztusnak és egyesül az O áldozatával; s ehhez állandóan táplálkoznia kell az Élet fájának gyümölcséből. 2. Az Eucharisztia szentség és szentségi jele A misének a szoros értelemben vett áldozati részét az átváltoztatás szavai jelentik (melyet kiegészít a pap áldozása), tehát a konszekráció előtt még nincs áldozat, a kommunió után pedig már nincs jelen az áldozati tárgy. Ezután az Eucharisztia már nem áldozat, hanem szentség. És egészen sajátos szentség, egyetlen szentség sem ilyen természetű ebből a szempontból, ti. állandó szentség, vagyis a vétel előtt és attól függetlenül is létezik. Anyagát a búzakenyér és a szőlőből készült bor képezi. Mivel mindegyik szín alatt valósan és azok minden darabjában jelen van Krisztus, ezért bármelyik szín alatt teljes az áldozás. A teológusok között vitatott, hogy a két szín egyidejű konszekrálása a mise lényegéhez tartozik-e? Maga az Üdvözítő azt kérte, hogy együtt végezzék a két szín konszekrálását apostolai és azok utódai. Karácson Imre nem tartotta ezt a miseáldozat lényegének. Úgy gondolta, hogy az egy szín alatti konszekráció jóllehet teljességgel és súlyos bűn terhe alatt tilos, a szentség mindazonáltal létrejön a szentmise áldozattal együtt. Indoklásul hozza, hogy maga az Üdvözítő is az emmauszi tanítványoknak a kenyeret törte meg, továbbá, ha a miseáldozat lényege a két szín alatti konszekrációban állna, akkor a híveket is két szín alatt kéne feltétlenül meg- áldoztatni.32 A szentség vétele: Krisztus eledelként akarta magát adni övéinek az eucha- risztiában, hogy a lélek természetfölötti tápláléka lehessen. Az eledel ugyanis „áthasonítás, asszimilálás által válik eggyé a táplálkozóval. Mivel fiziológiai törvény szerint a magasabb rendű élő asszimilálja az alsóbbrendűt, az eucharisztia vételében nem az ember változtatja át önmagába Krisztust, hanem fordítva, Krisztus asszimilálja az embert önmagával. A jó ojtóágnak az a természete, hogy ha még annyira vad alanyba ojtják is, erősebb természetével legyőzi amazt, annak keserűségét átváltoztatja a maga édességébe, s a maga természetének megfelelő jó gyümölcs termésére készteti”.33 Az eucharisztikus eledel szükséges a keresztség, bérmálás vagy a szent rend által kapott krisztusi 31 Vö. SCHÜTZ a., Az eucharisztia, 238. 32 Vö. KARÁCSON I., Misézés egy szín alatt, in Hittudományi Folyóirat 15 (1904) 771-781. 33 Vö. SCHÜTZ a., Az eucharisztia, 295.
