Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A közigazgatási felfolyamodás sajátosságai az egyházjogban
32 Artner Péter A felfolyamodást Római Kúria egy hatósága által kiadott határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kell benyújtani. Ennek tartalmaznia kell: a panaszos nevét, címét, az esetleges képviselő nevét, címét, a megtámadott határozat megjelölését, a kézhezvétel napját, a tényeket (species facti), hogy azok miben sértették meg a törvényt, magát a kérvényt, hogy a Szignatúra járjon el, dátumot és aláírást, valamint ha már van ügyvéd, annak a megbízását. Továbbá fel kell sorolni azoknak a hatóságoknak a nevét, akik már érintettek az ügyben, valamint hogy pontosan melyik az a hatóság, amelyiknek a határozatát a panaszos megtámadja. Ez elsősorban az az alacsonyabb hatóság, aki az eredeti határozatot kiadta (pl. megyéspüspök), illetve az a dikasztérium, amelyik azt megerősítette (pl. Klérus Kongregáció). Be kell emellett nyújtani az alábbi dokumentumokat:- az ügyvéd megbízását, hacsak már be nem adták a felfolyamodással;- a megtámadott határozat másolatát;- a korábbi ügy iratait (felfolyamodások, levelezések, jogi szakértők véleményei);- a felfolyamodást annyi példányban kell beadni, ahány érintett fél van az ügyben;- mellékelni kell az perköltséget is;- ezek mellett be lehet még nyújtani a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet. Mindezeknek a dikasztérium határozatának kézhez vételétől számított záros 30 napon belül be kell érkeznie. Ahhoz, hogy az időhatáron túli kérelemmel a Szignatúra foglalkozzon, az az Államtitkárságnak külön intézkedésére van szükség. Ennek a kegyintézkedésnek a megnevezése: „restitutio (v. remissio) in terminis ad recurrendum”62. 5. Az eljárás menete Az eljárás menete a Szignatúra előtt is jobbára követi az általános eljárásjogi előírásokat (1446-1618. kk.). Az eljárás időtartama tehát teoretikusan 260 nap, de a gyakorlatban ez természetesen meghosszabbodhat, hiszen nagymértékben befolyásolhatja az ügy bonyolultsága illetve a bíróság leterheltsége. Ha a Szignatúra befogadja az ügyet, akkor első lépésben a Congresso fogja megvizsgálni azt. Ennek előkészítéseként tájékoztatják az érintett feleket a felfolyamodásról, akiknek joguk van kifejteni röviden a saját véleményüket, illetve bizonyítékokat is benyújthatnak. Ezekre válaszként reagálhat a panaszos, majd viszontválasszal élhet a többi fél is. Ezután az ügyész előadja a „votum pro rei veritate”-ját, amit a feleknek elküldenek, amire ők válaszolhatnak. Ezen szakasz után maga a Congresso vizsgálja meg az ügyet, vagyis, hogy az alkalmas-e a végső megvitatásra és döntés meghozatalra történő felterjesztésre. Ha ennek helyt adnak, akkor továbbítják azt a Bírói Kollégiumhoz, aki véglegesen dönt az ügyben. 62 PINTO, V., La giurisprudenza amministrativa della Chiesa, Milano 1977. 214-219.
