Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A közigazgatási felfolyamodás sajátosságai az egyházjogban
A KÖZIGAZGATÁSI FELFOLYAMODÁS SAJÁTOSSÁGAI AZ EGYHÁZJOGBAN 21 lehetséges, esetleg nem tűnik bölcs megoldásnak, vagy egyszerűen nem vezet eredményre. Ilyenkor kell (vagy inkább lehet) olyan tekintélyes emberek (mediátorok) közvetítését kérni a vita elkerülésére vagy megszüntetésére, akiknek a tekintélyét mind a két fél elfogadja.30 Az ő személyükre vagy végzettségükre vonatkozóan nincs különösebb előírás. A megyéspüspök létre is hozhat egy állandó hivatalt vagy tanácsot erre a célra, akkor is, ha a püspöki konferencia ezt nem rendeli el. Adott esetben célszerűnek tűnhet, hogy ez a tanács vagy hivatal az egyházmegyén kívül működjön, hogy kellően semleges tudjon maradni az ügyben.31 Ennek a hivatalnak vagy tanácsnak a felépítésére vagy működésére nincsenek általános szabályok, mert annak megalkotására a püspöki konferencia vagy a megyéspüspök az illetékes. Mivel ez a hivatal csak tanácsot ad, ezért a döntésük nem bír kötelező erővel; ahhoz, hogy az kvázi jogerős legyen, a szembenálló feleknek el kell fogadniuk. A „méltányos megoldás” kategóriájába beletartozik minden, amit mind a két fél elfogad és nem ellentétes a közjóval, a lelkek javával.32 Az ilyen mediátorok igénybe vételére adott esetben a hierarchikus elöljáró is felszólíthatja a feleket.33 Választott bíróságot az ügyben igénybe venni (1713-1716 kk.) akkor lehetséges, ha az adott ügy nem érinti a közérdeket. Figyelembe kell venni azonban, hogy egy közigazgatási vitában nem egyenrangú felek közti vitáról van szó. Emellett mivel a mediátorok közbejötté csak tanácsadó jellegű, a választott bíróság döntése is csak tanácsadó jellegű lehet. 2. Felülvizsgálati kérelem Az előbb említett első lépés nem kötelező, hanem csak fakultatív. A következő lépés azonban, ami még mindig nem a tényleges felfolyamodás része, azonban már kötelező. A sértett félnek írásban kell kérnie a határozat kiadójától annak visszavonását vagy módosítását. Noha az 1734. kánon csupán kérésnek (petitio) nevezi a beadandó iratot, egyes szerzők ezt „előzetes felfolyamodásnak” tekintik. A klasszikus jogi értelmezés szerint ez a petitio lehetett kérelem, ellenvetés, tiltakozás, vagy új kihallgatás kérése, vagy lehetőség kérése arra, hogy az illető szóban adja elő az érveit, azaz személyesen találkozzon az illető elöljáróval (supplicatio, oppositio, remonstratio, beneficium novae audientiae, aperitio oris).34 Az ilyen előzetes felfolyamodás célja elsődlegesen az, hogy a sértett fél kéri, hogy a határozat kibocsátója változtassa meg a véleményét, a kiadott határozatot 30 Marzoa, A. - Miras, J. - RODRIGUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary, IV/2. 2059 (Miras, J.). 31 MARZOA, A. - MIRAS, J. - RODRIGUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary, TV/2. 2060 (Miras, J.). 32 CAPARROS, E. - THÉRIAULT, M. - THORN, J. (ed.), Code of Canon Law Annotated, 1360 (Labandeira, E.). 33 ERDŐ P., Egyházjog, 805. 34 CAPARROS, E. - THÉRIAULT, M. - THORN, J. (ed.), Code of Canon Law Annotated, 1361 (Labandeira, E.).
