Kánonjog 14. (2012)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 141 rést jelentett a Kánonjogi Posztgraduális Intézetben folyó kánonjogtörténeti oktatási és kutatási eredmények számára is. A kongresszus anyagát hagyományosan a Biblioteca Apostolica Vaticana publikálja, nívós tipográfiával és szinten. A kötet szerkesztését a világkongresszust megszervező háromtagú bizottság két közreműködője, a magyarországi középkori kánonjogtörténeti kutatások nemzetközi szinten elismert kiemelkedő szakemberei, S. Em.a R. ERDŐ Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, és SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. a Kánonjogi Posztgraduális Intézet elnöke vállalta. A Vatikáni Könyvtár és a Szerkesztők együttműködésének gyümölcseként méltó kötet látott napvilágot, amely magán a Monumenta Iuris Canonici „Subsidia” alsorozatán belül is tiszteletet ébreszt, mind terjedelme, mind szerkezete, mind a benne található tanulmányok egyedülálló új és előrevivő gazdagsága tekintetében. A bevezetőben (XIII-XIV) ERDŐ Péter bíboros kihangsúlyozza a kánonjogtörténeti, azon belül, a középkori kánonjogtörténeti kutatások, forráselemzések és kiadások fontosságát, az eredeti kánonjogi müvek minél behatóbb ismeretét, megértését, egymásra hatásaik feltárását, használati helyük és az egyházi intézmény- rendszer működése közötti összefüggések vizsgálatát. Mindez nem pusztán történelmi adatok sorát adja át az olvasónak, hanem segít jobban megérteni az Egyház élő hatályos jogát és működését. A kötet tíz fejezetre osztva tárgyalja anyagát. Az elsőben a plenáris üléseken elhangzott vezérelőadások tanulmányai kaptak helyet Martin BRETT (The Bishop ’s Charter and the Law in Twelfth-Century England, 3-16); Charles DONAHUE, Jr. (Law, Marriage, and Society in the Later Middle Ages, 17-40); Anne J. DUGGAN (Making Law or Not? The Function of Papal Decretals in the Twelfth Century, 41-70); Richard H. HELMHOLZ (Conscience in the Ecclesiastical Courts, 71-84); Carlos LARRAINZAR (Métodos para el anàlisis de la formáción literaria del Decretum Gratiani: ’etapas’ y ’esquemas’ de redacción, 85-116); és Anne LEFEBVRE-TEILLARD (Petrus Brito, Auteur de l’Apparat Ecce Vicit Leo?, 117-137) tollából. A második fejezettől a középkori kánonjogtörténet korszakbeosztásának kronológiájába rendezve találjuk a fejezeteket. így a II. a Gratianus előtti kánonjogi forrásokkal és joggyakorlattal foglalkozik (139-290); a III. (és egyben a legnagyobb érdeklődésre számot tartó) Gratianus híres művével, a Concordantia discordantium canonum-ma\ és a kortárs kánonjogi forrásoknak van szentelve (291-368); a IV. a Gratianus utáni, ún. klasszikus korszak müveit veszi vizsgálat alá (369-476); az V. az Egyház tanításának és a kánoni előírásoknak a kapcsolatát elemzi a középkori kánonjog klasszikus időszakában (477-602); a VI. az érett középkor nyugati és a kelet kánoni előírásainak és gyűjteményeinek összehasonlítását taglaló tanulmányokat közli (603-668); a VII. a későközépkori és koraújkori kánonjogi források analízisét végzi el öt tanulmányban (669-766); a VIII. pedig ún. közleményeket (vö. communicationes) tartalmaz, olyan szerzők részéről, akik rövid írásbeli hozzászólásukkal szándékoztak gazdagítani a kongresszus munkáját (767-796). A IX. fejezet sajátossága, hogy a kánonjogtudomány területén hatalmas életművet hátrahagyó Rudolf Weigand munkásságának állít emléket.
