Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az egyházi közigazgatási jog mint önálló jogág
10 Erdő Péter esetre az egyházi alkotmányjog témája is mutatja, hogy az egyes korok világi jogának szerkezete hat a kánonjogászok gondolkodására, de nem egy esetben tisztázódik az is, hogy a világi jogági vagy jogterületi felosztás az Egyház valóságára csak erős megszorításokkal, vagy egyáltalán nem alkalmazható. Ez volt a helyzet a XIX. század első felének egyházjogászai közt különösen elterjedt közjog-magánjog felosztás esetében is15. IV. Az 1917-ES Codex Iuris Canonici A Codex Iuris Canonici (1917) külön jogterületként nem szól a közigazgatási jogról. Jogágként nem kodifikálja azt. Az Egyház hierarchikus szerkezetét isteni eredetűnek vallja, az alapító, Krisztus akaratára vezeti vissza. Teológiailag nem is tehet mást. Az egyházi rend szentségének krisztusi alapítása őseredeti hagyomány, a Trentói Zsinat dogmába is foglalta16. A felszentelés pedig — és ezt majd a II. Vatikáni Zsinat különösen is kidomborítja - Krisztus hármas, papi, prófétai és pásztori (vagy királyi) küldetésében nem csak fokozatban, de lényegileg is más módon részesíti az embert, mint a keresztség és a bérmálás17 18. A hierarchikus elöljárók kormányzati feladatukat nem a közvéleménynek vagy a közbizalomnak, hanem a krisztusi küldetésnek köszönhetik's. Ezek után nem csoda, ha a CIC (1917) még nem „egyházkormányzati hatalomról” (potestas regiminis) beszélt, s azt nem osztotta három fajtára, nevezetesen a Montesquieu tipológiája szerinti törvényhozói (legislativa), bírói (iudicialis) és végrehajtói (exsecutiva) hatalomra, mint az 1983-as Egyházi Törvénykönyv19. Ám ez utóbbi is csupán megkülönbözteti a hatalmi ágakat, de el nem választja őket. Az alapvető szinteken ugyanis (pápa, metionibus) már szerkezeti egységként kezeli a kánonjogban ezt a témát. A későbbi jelentős kánonjogi gyűjteményekben megmarad ez a jogszabályokról szóló cím egészen IX. Gergely dekretális-gyűjteményéig és a Liber Sextusig (2Comp 1.1; 3Comp 1.1; 5Comp 1.1; Bem. Comp. 1.3; Alan. 1.1; Gilb. 1.1; X 1.2; VI 1.2). Vő. KUTTNER, S. (moderante), Index titulorum decretalium ex collectionibus tam privatis quam publicis conscriptus (cura et studio Instituti Iuri Canonico Medii Aevi Perquirendo; Ius Romanum Medii Aevi, Subsidia II), Mediolani 1977. 54. 15 Sokan szinte kritikátlanul, mások megszorításokkal alkalmazták ezt az egyházjogra, ismét mások egyáltalán nem fogadták el. Pl. HELFERT, J. Handbuch des Kirchenrechts aus den gemeinen und österreichischen Quellen zusammengestellt, Prag 1849.3 25, § 19 („Die [...] Eintheilung in ein öffentliches und ein Privat-Kirchenrecht ist dem bürgerlichen Rechte entlehnt, aber in Beziehung auf die Kirche unhaltbar”). Helyette esetleg a külső és belső egyházjogra való felosztást részesítették előnyben (uo. 25, § 19; 66, § 46). Ugyanakkor a „külső egyházi közjog” (ius publicum ecclesiasticum [externum]) a XIX. századtól neves művelőkre talált, akik ennek a tudományágnak a keretében az Egyháznak az államokhoz és a nemzetközi közösséghez fűződő viszonyát fejtették ki. Vö. pl. SEBOTT, R., Ius Publicum Ecclesiasticum. II. Katholisch, in Campenhausen, A. - Riedel-Spangenberger, I. - Sebott, r. (Hrsg.), Lexikon fiir Kirchen- und Staatskirchenrecht, III. 339-340. 16 Conc. Tridentinum, Sess. XXIII, de sacr. ord., cap. 1. 17 Conc. Vaticanum II, Const. Dogm. Lumen Gentium, 10b. 18 Vö. Mt 28,16-20; ld. még CIC 129. k. 1. §. „A kormányzati hatalomra, mely az Egyházban isteni rendelés folytán van jelen, azok képesek, akik felszentelésben részesültek”. 19 CIC 135. k. 1. §.
