Kánonjog 13. (2011)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az igazmondás két sajátos kifejeződése: a fogadalom és az eskü
Az IGAZMONDÁS KÉT SAJÁTOS KIFEJEZŐDÉSE: A FOGADALOM ÉS AZ ESKÜ 31 Häring gyakrolati tanácsai a gyóntatok és lelkivezetők számára: „Ne engedjék meg azt, hogy aggályos személy fogadalmat tegyen. Elővigyázatosnak kell lenniük akkor, amikor a gyónónak a szerzetesi állapot elfogadását, a szerzetesrendbe való belépést tanácsolja, ha az aggályok legyőzése nem remélhető. A fogadalom semmisségét és érvénytelenségét eleve közölniük kell azokkal, akik kényszerképzetek hatása alatt újra és újra fogadalmat tesznek vagy tenni vélnek. Ne engedjék, hogy a fiatalok próbaidő nélkül vállalják a szűzi tisztaság fogadalmát, és azt örökre és visszavonhatatlanul tegyék le. A szülők alapos indokokra való hivatkozását és tiltakozását a gyóntatóatyáknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk”.7 Hasonlóan találó Boda László helyesbítése, hogy a gyónás végén nem fogadalmat teszünk, hanem komoly ígéretet a bűnök kerülésére (mivel eiTe fogadalommal nem kötelezhetjük magunkat, épp azért, mert megvalósíthatatlan a kegyelem rendes eszközeivel).8 A fogadalom tehát úgy írható le, mint „Istennek megfontoltan és szabadon tett ígéret, amely valamely lehetséges nagyobb jóra vonatkozik”,9 melynek indító oka Isten iránti hódolatunk és tiszteletünk kimutatása, gyakorlása.10 A fogadalom révén bűn terhe alatt vállalunk valami nagyobb jót, tehát annak megtételére kötelezzük szabadon magunkat. Ezért különbözik a jófeltétcltől vagyis az egyszerű szándéktól ( propositum), mivel ez esetben nem akarjuk magunkat bűn terhe alatt kötelezni. Más szavakkal úgy tekinthetjük a fogadalmat, mint minősített ígéretet, mely nemcsak a hűség erejében, hanem az igazságosság erejében is kötelez. Az egyszerű ígéretben, mely jogi kötelezettséget nem tartalmaz, az adott szóhoz való hűség a kötelező erő forrása, ám így csak reményt ad az ígért dologra. S ennek a reménynek a meghiúsulása önmagában nem minősíthető súlyos bűnnek. Magát a puszta ígéretet sem szabad tehát ennél komolyabban venni. Mivel az ígéretet önmagában másnak tesszük. Ha önmagunknak tesszük, akkor jó feltétel, feltett szándék, elhatározás a neve. Az ígéret meg nem tartása hűtlenség, a feltett szándék nem teljesítése állhatat- lanság.11 A fogadalomból, - szemben a puszta ígérettel - nemcsak erkölcsi, de jogi kötelesség is származik,12 tehát belép az igazságosság erényének kategóriájába. A fogadalmak fajai az alábbiak: 1) nyilvános (votum publicum) és magánfogadalom (votum privatum): attól függően, hogy azt a törvényes elöljáró és az egyház nevében fogadják-e el, vagy sem. 2) tárgyát tekintve: szerzetesfogadalom és egyéb fogadalom, annak megfelelően hogy az evangéliumi tanácsok vállalását, vagy valamely más nagyobbjót tartalmaz.|J 3) Személyi (votum personale), tárgyi ' Vö. HÄRING B.. Krisztus törvénye, II. 239. 8 Vö. Boda L., Adjátok meg Istennek, ami Istené, 105. 9 Vö. Boda L., Adjátok meg Istennek, ami Istené, 96. 10 Vö. EVETOVICS K., Katolikus erkölcstan, II. Budapest 1940. 27. " Vö. EvetoviCS K., Katolikus erkölcstan, II. 238. 12 Vö. SALACITAS, D., Teológia e disciplina dei sacramenti nei Codici latino e orientale. Studio leologico-giuridico comparativo, Bologna 1999. 426. 13 A legnagyobb jó, amit az ember adhat Istennek, önmaga, s ezt azok a javak, illetve azon javakról való lemondás jelenti, amit az evangéliumi tanácsok jeleznek. Ezért a fogadalmak teljességét jelentik a szerzetes fogadalmak; vö. GOFFI, T. - PlANA, G. (ed ), Corso di Morale, V. 546-550.
