Kánonjog 13. (2011)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény - Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében - II. rész
A BŰN ÉS A BŰNCSELEKMÉNY 13 esetére. Ha igen, vagyis ha a törvény büntető törvény, akkor még ha a szavak nem szólnak is kifejezetten parancsról, illetőleg nem azzal egyenértékűek, hanem például csak felszólítást tartalmaznak, mégis halálos bűn terhe alatt kötelez az előírás, hiszen bizonyos súlyú „büntetést csakis halálos bűnre lehet kiszabni, így a hozzáfűzött büntetésből következik, hogy a törvényhozó az áthágót halálos bűn terhe alatt akarta kötelezni"17. így tehát a klasszikus spanyol szerző tovább finomítja kezdeti állítását, hiszen a kifejezetten parancsjellegű vagy ezzel egyenértékű törvényeken kívül halálos bűn terhe alatt kötelezőnek csak az olyan büntető szankcióval ellátott törvényeket tekinti, amelyek valamilyen cselekményre igen súlyos büntetést rendelnek. Ha tehát a törvény szavai nem kifejezetten parancsolóak vagy azzal egyenértékűek és a törvény semmilyen büntető szankciót nem tartalmaz, vagy valamilyen enyhe büntetést ír elő, akkor mégis lehetséges, hogy csupán bocsánatos bűn terhe alatt kötelez18. Amikor pedig mindezek után bizonytalan marad, hogy a kánoni törvény - vagy akár az egyházi büntetőtörvény - halálos bűn terhe alatt kötelez-e, akkor de Castro szerint az üdvösség szempontjából biztosabb megoldást kell választanunk, vagyis úgy kell tekintenünk, mintha az adott törvény halálos bűn terhe alatt kötelezne19. Ezek és más hasonló történeti előzmények indokolhatták azt a fent említett terminológiai változást, amelyet az 1983-as Egyházi Törvénykönyv a C1C (1917)-hez képest bevezetett. A régi formulából úgy tűnt, hogy a beszáinítható- ságról való ítéletalkotásnak az elkövetett törvénysértés erkölcsi beszámíthatósá- gára is ki kell terjednie20. Ehhez képest a hatályos törvényhozás súlyos beszámít- hatóságról beszél. Bár számos szerző a törvénykönyvet átdolgozó bizottság munkálatainak dokumentációja alapján kijelenti, hogy a súlyos beszámíthatóság normatívjelentősége ugyanaz maradt, mint a korábbi Codexben az erkölcsi beszámít- hatóságé volt21, a magunk részéről — legalábbis pedagógiailag és technikailag — nem tartjuk közömbösnek a szóhasználat változását. A korábbi kifejezés ugyanis azt sugallta, mintha az egyházi bírónak az elkövető tényleges erkölcsi bűnösségét kellene megítélnie, holott a szívek vizsgálója egyedül az Isten. Ha tehát a konkrét súlyos bűn erkölcsi meglétéről a büntető bírónak előzetesen kellene döntenie, aligha tudna a bűncselekményekre valaha is szankciót kiszabni. Kétségtelen, hogy a súlyos beszámíthatóság fogalma tartalmazza azokat a lényeges elemeket, ame17 DE CASTRO, fol. 39vD: Si verba talia sunt, quae non indicent aperte praeceptum, nec aequipolleant verbis praeceptivis, qualia sunt ista, decernimus, statuimus, ordinamus, volumus, sancimus, tunc diligenter advertendum est, an poena aliqua ibidem statuatur contra transgressores, quae si talis est, quali non nisi pro peccato mortali infligi potest, ex illa poena adiuncta convincitur intentionem legislatoris fuisse obligare transgessorem ad culpam mortalem. Quoniam si talem intentionem non habuisset, iniuste talem poenam adversus legis transgessorem statuisset. Poenae huiusmodi sunt, excommunicatio, degradatio, privatio ecclesiasticae sepulturae, mors, career perpetuus, confiscatio omnium bonorum, infamia. Certum est nullam istarum poenarum pro alio peccato quam mortali posse iuste infligi. 18 Uo. 19 Uo. fol. 40rA. 20 DE Paolis, V. - ClTO,. D., Le sanzioni nella Chiesa, 95. 21 Vo. Communicationes 8 (1976) 175.
