Kánonjog 13. (2011)
JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: Katolikus házasságjog XVI. Benedek pápa. Omnium in mentem kezdetű apostoli levele előtt és után
Joggyakorlat 105 Érdemes megvizsgálni azt a helyzetet, hogy vajon hogyan köthetnének az egyházból formális aktussal eltávozottak érvényes házasságot. Nézzünk meg egy példát, amikor két református személy jelentkezik a plébánián és kérik, hogy katolikus templomban, katolikus pap előtt köthessenek házasságot. Lehet, hogy ők nem is ismerik a házasságjogot, és talán azért akarnak a katolikus templomban esküdni, mert az szebb, nagyobb, ott szebben szól az orgona. Nekünk azt kell vélelmeznünk, hogy ők igazi, érvényes házasságot szeretnének kötni, melyben megvannak a lényegi tulajdonságok és az előírt célokra irányul. Mielőtt a katolikus pap elutasítaná őket azzal a megjegyzéssel, hogy nem jó helyen kopogtatnak és kijelentené illetéktelenségét, föl kell tennie nekik egy kérdést: nem volt-e valamelyik köziile- tek eredetileg a katolikus egyházban keresztelve? Ha kiderül, hogy egyikük „igen”, akkor nem utasíthatja el őket, mert kánoni formára vannak kötelezve. Ők másképp nem tudnak érvényes házasságot kötni, csak kánoni formában. Az ilyen jegyeseknek az ügyét az ordinárius elé kell vinni. A vizsgált eset az Omnium in mentein apostoli levél értelmében vegyes házasságnak minősül, és a megkötéshez szükséges az illetékes egyházi hatóság kifejezett engedélye. A CIC 1125. kán. megfelelő és ésszerű okot kér az engedély megadásához, ami ebben az esetben meg is van, mert csak kánoni formában köthetnek érvényes házasságot, és ők kérik is kánoni formát. Viszont az 1125. kánon még előír három feltételt. Az első feltételhez ebben az esetben nem ésszerű ragaszkodni, mert a katolikus egyházban megkeresztelt személy már elvesztette katolikus hitét, nincs mit rajta védeni. Ebből kifolyólag a második feltétel is értelmét veszti. Ebben az esetben az ordinárius az első két feltétel teljesítésétől eltekinthet, mert ettől nem függ a licentia érvényessége, ugyanis az 1125. kánonban szereplő nisi impletis conditionibus kifejezésnek nincs érvénytelenítő hatása, és a házasság érvényessége sem függ tőlük.23 Viszont a harmadik feltételt mindig teljesíteni kell: mindkét felet meg kell tanítani a házasság céljaira és lényegi tulajdonságaira, melyeket egyik fél sem zárhat ki. Ha ezekből valamelyik fél egyet is kizár, nem szabad asszisztálni a házasságnál. Ezenkívül az ordináriusnak azt is meg kell vizsgálnia, vajon az eredetileg katolikus egyházban keresztelt fél nem esett-e önmagától beálló cenzúrába a hit elhagyása folytán. De még ha ez az eset is állna fenn, az ordinárius engedélyével megköthetik a házasságot. Az eddigiektől eltérő minden más esetben is, amikor eredetileg a katolikus egyházban megkeresztelt, de az egyházból formális aktussal eltávozott (ám kánoni formára kötelezett) személy kéri katolikus templomban a házasságot, nem szabad rögtön elutasítani az házasságnál való asszisztálást, hanem az ügyet az ordinárius elé vinni. Neki kell eldöntenie, vajon engedélyezi-e a házasság megkötését, vagy nem. Az ordináriusnak a döntésnél több szempontot kell figyelembe vennie, többek között azt is, hogy a házasságkötés joga alapvető emberi jog, és a katolikus egyház azt szeretné, ha mindenki érvényes házasságban élne. 23 PINTO, P.V. (a cura di), Commento at Codice di Diritto Canonico (Corpus luris Canonici I), Città del Vaticano 2001.2 66B (STANKIEWICZ, A.).
