Kánonjog 13. (2011)
JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: Katolikus házasságjog XVI. Benedek pápa. Omnium in mentem kezdetű apostoli levele előtt és után
Joggyakorlat 99 megkötéséhez már nem volt szükség az illetékes egyházi hatóság kifejezett engedélyére. A klauzula betoldása által törvényhozó szándéka logikusnak tűnt, mert a fent említett három kánon szabályaival nem akarta kötelezni azokat, akik már nem akartak a katolikus egyházba tartozni, és nem is tartották magukat katolikusnak. Meg kell említenünk azonban, hogy az 1990. évi Keleti Kódex nem követte a latin kódex mintáját, és a három latin kánon keleti megfelelőjében (CCEO Cann. 803 § 1,834 § 1,813)5 nem található az említett klauzula. Úgy tűnik, a törvényhozó itt már látta felmerülő nehézségeket, és a keleti kódex említett kánonjaiban elhagyta a kivételt. így a keleti és a latin házasságjog ezen a ponton eltért egymástól. Ez viszont azt jelentette, hogy furcsa esetek teremhettek az életben. Adva van két katolikus, akik formális aktussal kiléptek a katolikus egyházból, az egyik keleti a másik latin. Mindkettő polgári házasságot kötött, és mindkettő megkereszteletlen- nel. A keleti katolikus házassága érvénytelen volt, a latiné érvényes. Ha viszont az említett két katolikus református kereszténnyel kötött polgári házasságot, az eredmény ugyanaz voltba keleti katolikusé érvénytelen, a latiné érvényes. A keleti katolikust akkor is kötötte a kánoni forma kötelezettsége, ha ő már formális aktussal kilépett a katolikus egyházból. A megkereszteletlennel kötött polgári házasság esetében pedig akkor is fennállt köztük a valláskülönbség házassági akadálya (disparitas cultus), ha ő már formális aktussal kilépett a katolikus egyházból. 1. A katolikus egyház formális aktussal való elhagyása A legnagyobb gondot a katolikus egyház formális aktussal való elhagyásának fogalma (actu formali ab Ecclesia catholica deficere), illetve e fogalom meghatározása jelentette a kánonisták részére, melyből nem kis problémák keletkeztek. Ez a fogalom teljesen új volt az CIC-ben és a CIC (1917)-ben egyáltalán nem szerepelt. Az új CIC-ben is csupán a már említett három kánonban szerepelt:6 1) az 1117. kán.-ban, mely felmentette az egyházból formális aktussal eltávozott katolikust a kánoni forma kötelezettsége alól, tehát az ilyen katolikus érvényesen kötött házasságot bármilyen nyilvános formában olyan személlyel, akit szintén nem kötött a kánoni forma; 2) az 1086. kán. 1. §-ában, mely szerint nem lépett fel a valláskülönbség akadálya (disparitas cultus) egy megkereszteletlen személy és ama katolikus között, aki formális aktussal eltávozott az egyházból; 3) az 1124. kán.-ban, mely szerint az egyházból formális aktussal eltávozott katolikusnak nem volt tilos házasságot kötnie olyan megkeresztelttel, aki nem a katolikus egyházban nyerte el a keresztséget. 5 CCEO Can. 803 § 1 - Matrimonium cum non baptizatis valide celebrari non potest. CCEO Can. 834 § 1 - Fonna celebrationis matrimonii iure praescripta servanda est, si saltem alterutra pars matrimonium celebrantium in Ecclesia catholica baptizata vel in eandem recepta est. CCEO Can. 813 - Matrimonium inter duas personas baptizatas, quarum altera est catholica, altera vero acatholica, sine praevia auctoritatis competentis licentia prohibitum est. 6 Vö. OCHOA, X., Index verborum uc locutionum Codicis iuris canonici, Città del Vaticano 1984. 9: actus formalis.
