Kánonjog 12. (2010)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: A szolgálat gyakorlásától való időleges eltiltás lehetőségei
Közlemények 75 Bár a hatályos törvénykönyvből az ex informata conscientia41 büntetés-kiszabási lehetőség kimaradt, mivel a törvényhozó még inkább a személy jogainak védelmére helyezte a hangsúlyt, méghozzá a védekezéshez való jogra, hiszen az eljárásjog az alapja és a védelmezője a személyi jogoknak a kánoni törvényrendszerben, ez nem azt jelenti, hogy az elöljáró szükség esetén ne élhetne ezzel a lehetőséggel olyan formában, hogy a lehető legminimálisabbra szorítja vissza a fegyelmi intézkedések alkalmazása előtti vizsgálatokat. Azonban a közösség java megkívánhatja, hogy már az eljárás megindítása előtt bizonyos óvintézkedéseket léptessenek életbe a gyanúsítottal szemben. Ezt azonban csak részleges törvénnyel, esetleg paranccsal lehet előírni. Egy egyedi paranccsal az ordinárius megtilthatja az illető számára, hogy a vizsgálat alatt bizonyos személyekkel találkozzon.42 Ez alapján nem is annyira fontos eldönteni, hogy mikor alkalma- zatók ezek az eltiltások, mert a büntető parancs és a büntető óvintézkedések vagy jóvátevő büntetések megfelelő együttes alkalmazásával a részleges jog létrehozhat olyan jogintézményt, amivel helyettesíteni lehet az 1722-es kánont, és amit bármilyen, akár adminisztratív, akár büntetőeljárás során, annak bármelyik pontján ki lehet szabni a vádlottra, ha az ordinárius azt látja jónak. 4. Az intézkedés megszűnése Az ilyen elővigyázatossági intézkedésekkel kapcsolatban kérdés, hogy mivel ezek nem büntető intézkedések, mennyire van lehetősége az eltiltott személynek az 1722. kánon alkalmazása kapcsán a felfolyamodásra. Bár a CIC (1917) Can. 1958 tiltotta az ilyen jellegű felfolyamodást,43 a hatályos Egyházi Törvénykönyvből ez már kimaradt. Egyes vélemények szerint, a régi gyakorlatnak megfelelően, 41 Az ex informata conscientia büntetés-kiszabás a felfüggesztés esetén még a CIC (1917)-ben is szerepelt, a 2186-2194. kánonokban, de a revízió során a hatályos törvénykönyvből kimaradt. A régi egyházi törvények szerint sem lehetett senkire egyházi büntetést kimondani bírói eljáráson kívül. Ez vonatkozott a rendek felvételére és a felvett rendek gyakorlására is. Kifejezetten hozták ezt a dekretáliák, és mindössze gyilkosság esetén tettek kivételt. III. Lucius pápa (1181-1185) határozata azonban kimondta, hogy szerzetesek esetén, még ha a tett törvényszékileg nincs is bizonyítva, a rendi elöljáró eltilthatja a szerzetest a rendek felvételétől. Ezt a terjesztette ki a Trentói Zsinat a püspökökre is saját papjaik vonatkozásában, s kimondta, hogy így nemcsak a rendek felvételétől, hanem a rendek, az azzal járó hatalom vagy hivatal gyakorlásától is eltiltható a klerikus. A püspök ezzel a jogával bűnvádi eljárás nélkül is bármely okból élhet, még a pap által elkövetett titkos vétség esetén is. Csak akkor alkalmazhatta a püspök ezt az eljárást, hogyha valamilyen titokban maradt vétség állt fenn, nem pedig akkor, ha más okból akart egy papot felfüggeszteni. Nem lehetett alkalmazni ezt a lehetőséget azokban az esetekben sem, amikor az ügy már bíróság elé került. Ezen jogi módszer alkalmazása közben a püspök nem volt kötve semmilyen törvénykezési formához. Alkalmazhatott ugyan eljárást, de az ítélet indoklásaként mindössze annyit volt köteles megjelölni, hogy ezt a Trentói Zsinat XIV. Sess. Quum honestius fejezetének értelmében tette. Nem volt köteles arra sem, hogy a vétkes pappal közölje a felfüggesztés okát; nem volt helye a fellebbezésnek sem, a felfüggesztett pap azonban fordulhatott panaszával az Apostoli Szentszékhez. Ebben az esetben a püspöknek kötelessége volt a felfüggesztés, ill. eltiltás okait a Szentszéknek feltárni. Ez a zsinati rendelkezés csupán a felfüggesztés és a rendek felvételétől való eltiltás lehetőségét adta meg a püspöknek, más jellegű ítéletet nem hozhatott. Vö. SZEREDY J., Egyházjog, II. Pécs 18833. 904-906. 42 BEAL, J. P- CORIDEN, J. A.- GREEN, T. J. (ed), New Commentary on the Code of Canon Law, New York NY - Mahwah NJ 2000. 1813 (GREEN, T. J). 43 BÁNK J., Kánoni jog, II. Budapest 1960. 623.
