Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása
A PAPSÁGRA KÉSZÜLŐK ALKALMASSÁGA ÉS ALKALMASSÁGUK BIZONYÍTÁSA 57 hirdetéseknek az eredménye, amelyeket az erre szükségesnek jelölt plébáni(ko)n végeztek el. Ennek a körlevélnek 3. mellékletének 10. pontja azt mondja ki, hogy a szent rendhez való bocsátáshoz vagy elutasításhoz a püspöknek vagy az elöljárónak határozatot kell hoznia, melyet a jelöltnek el kell küldeni. A határozatnak pedig röviden elő kell adnia az indokokat, hiszen döntésről van szó benne. Ez a rendelkezés így bizonyos nehézségeket rejt magában, mivel ha a döntés negatív, akkor kényelmetlen dolog kifejteni az elutasítás indokát.83 Indokolatlan és méltatlan vitákra adhatna okot. Úgy hogy, elégséges főleg negatív döntés esetén csak az eredményt közölni, annál is inkább, mivel a szent rendhez senkinek sincs joga. Ezeknek az eljárásoknak kívánatos lefolytatási ideje mindegyik lépcső esetében (admisszió, lektorátus, akolitátus, diakonátus, papság) a tervezett lépés előtti három hónap. így az érintettek kellően felkészülhetnek az adott liturgikus ténykedésre. Méltánytalan, ha a korábbi hanyagság miatt valakitől az utolsó pillanatban tagadják meg a szentelést, amint káros a hívekre, az egyházra olyan személyt felszentelni, aki arra alkalmatlan. Ugyancsak a kellő időben közölni kell a jelölttel (amikor kialakul erre vonatkozóan a biztos erkölcsi ítélet), hogy végérvényesen alkalmatlannak minősíti őt a hatóság a szent rendek gyakorlására. c. A szentelő püspök kötelezettségei (CIC 1052. kán.; CCEO 770. kán.) A szentelendő saját püspöke: Mielőtt a jelöltet szentelné, személyesen köteles meggyőződni arról, hogy az 1050. kán. által előírt dokumentumok elő vannak készítve, s a vizsgálat a jelölt alkalmasságának deklarálásával zárait. Ezen alkalmasság kimondáshoz nem elégséges az, hogy a jelölt ellen nincs ellenérv. A szolgálat végzéséhez szükséges adottságoknak és tulajdonságoknak bizonyítékokon és pozitív érveken kell nyugodnia. A szentelő püspök, akinek a szentelendő nem az alárendeltje: Világos, hogy bíznia kell az elbocsátó tartalmában, melynek tartalmaznia kell: a) az előírt okmányok megvannak 2) a vizsgálatot jogszerűen elvégezték, és 3) ajelölt alkalmassága bebizonyosodott. Ha a jelölt IVC, vagy SVA tagja, úgy az elbocsátónak tanúsítania kell azt is, hogy ajelölt végérvényesen az intézmény tagja és hogy az elbocsátó kiállítója ajelölt törvényes elöljárója.84 Mindezek ellenére, ha a szentelő püspök bizonyos okoknál fogva kételkedik a jelölt alkalmasságában, ne szentelje fel az illetőt, minthogy ő is felelős, éspedig személyesen ajelölt felszentelésében. 83 Vö. MlGLIAVACCA, A., Gli scrutini sulla idoneità dei candidati agli Ordini, 307-308. 84 „Ha pedig ilyen az intézményben nincs, az Apostoli Szentszék korábbi előírása legalább három év ideiglenes fogadalmas időt kívánt a szenteléshez, illetve ahol nem fogadalom formájában vállalták az elkötelezettséget, az első belépéstől számított három évet követelt meg. [...] (a kongregáció utasítása a sem fogadalommal, sem örökös kötelékkel nem rendelkező társaságok számára a szenteléshez szükséges háromévnyi időt nem a noviciátustól, hanem a noviciátus utáni első taggá válástól számítja) Mindenesetre a hatályos CIC szerzetes intézmények számára nem számol olyan tipikus helyzettel, hogy az intézményben ne léteznék örök fogadalom (vö. 655. kán., 657. kán. 2. §)”. ERDŐ, P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005,4 500, 130. sz. jegyzet.
