Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása
50 KuMiNETZ Géza natkozásában szabadság valamitől, hiszen nem fenyeget a másik nemmel való szexuális kapcsolat veszélye, de nem tekinthető olyan szabadságnak, mely önmagát szabadon adja oda másoknak a szolgálatban. Ebből az a következtetés is levonható, hogy aki nem alkalmas a házasságra pszichikai-érzelmi szempontból, az nem lehet alkalmas a szent szolgálatra sem cölibátusban. S mindez még inkább érvényes azokra, akikben mélyen gyökerező a homoszexuális hajlam. Éspedig azért, mert ez a típusú homoszexualitás nem más, mint a személyben rejlő mély problémákat elkerülni akaró stratégia vagy védekezési mechanizmus. Ezért hamisak azok a kapcsolatok is, melyeket az ilyen személy létesít.56 Mármost, ha a homoszexualitás ilyen súlyosan zavarja meg a személyiséget, azaz alkalmatlanná teszi az ilyen személyt a szent szolgálatra, úgy ennek a törekvésnek az egyértelmű megállapítása mind a jelentkező felvételénél, valamint a képzés és nevelés során elengedhetetlen. Ennek tisztázása nemcsak a püspök és a nevelő, hanem a jelölt számára is fontos, mivel ő a képzés főszereplője, aminek sikere attól függ, hogy együttmüködik-e a papnevelőkkel. Sőt, a jelöltnek személyesen kell felelősséget éreznie Isten és az Egyház előtt a szent rendekre való normális felkészülésében. Neki magának is helyesen kell megítélnie a saját alkalmasságát. A Kódex előírásai erre a szempontra kifejezetten nem térnek ki, bár, mint minden nevelés feltételezi azt. Ennek az életállapotnak a választása nemcsak a saját javát, hanem egyúttal az Egyház javát is kell szolgálnia.57 A jelöltnek tehát nem szabad eltitkolnia elöljárói előtt esetleges homoszexuális hajlamait, s ilyen feltételek közt felvenni a rendet, mivel az súlyosan tisztességtelen lenne. Egyáltalán nem felel meg az igazság, a becsületesség és a készségesség szellemének, jóllehet a szent szolgálat mindezt megkívánja.58 Tehát a jelöltnek kötelessége már a felvételinél felfedni esetleges homoszexuális irányultságát, s az illetékesek majd eldöntik, hogy gyógyítható-e, vagy nem, azaz eleve alkalmatlan vagy feltétellel alkalmas a jelentkező. A püspök és az elöljárók homoszexuális hajlamú jelentkezőt csak pszichológus szakemberek szakvéleménye alapján vegyenek fel. Ebből adódóan a jelöltnek el kell fogadnia a vonatkozó pszichológiai vizsgálatot és az esetleges terápiát, aminek a propedeutikus időszakban kell megtörténnie. Ebből a szempontból a pszichikai vizsgálatot az alkalmassági vizsga részének kell tekinteni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a képzés során derülne fény ajelölt homoszexuális hajlamaira, tehát alá kellene vetnie magát a pszichológiai vizsgálatnak és az esetleges terápiának. És ha átmenetinek minősítenék a szakemberek a problémát, úgy három év gyógyult állapot után lehetne a szent rend felvételéhez bocsátani.59 Ami pedig a pszichológiai segítséget illeti, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy mikor szükséges. A pszichológiai tanácsadás lehetőségét magába foglalják a 241. kán. 1. §, az 1029. kán., az 1031. kán. 1. § és az 1051. kán. 1, illetve a 642. kán. előírásai. További megállapítás, hogy az ilyen tanácsadás nem kötelező 56 Vö. GhirLANDA, G., Aspetli canonici dell'Istr. In continuità deI 4 novembre 2005, 403. 57 Vö. GHIRLANDA, G., Aspetti canonici deli'Isti-. In continuità del 4 novembre 2005, 409. 58 Vö. GHIRLANDA, G., Aspetti canonici dell’Istr. In continuità del 4 novembre 2005, 412. 59 Vö. GHIRLANDA, G., Aspetti canonici dell'Istr. In continuità del 4 novembre 2005, 416-417.
