Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény - Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében - I. rész
30 Erdő Péter szerző, aki a XVIII. század elején névtelenül kiadott munkájában túlzott erkölcsi engedékenységgel vádolja a jezsuita rendet és példákat hoz fel ennek igazolására. Az egyik hivatkozás éppen Jézus Társasága talán legnagyobb bibliamagyarázójának, Cornelius a Lapidének (Comelis Comelissen van den Steen, 1567-1637) Dániel könyvéhez, nevezetesen Zsuzsanna és a vének történetéhez (Dán 13,15-24) fűzött megjegyzéseit támadja43. Cornelius a Lapide az adott bibliai helyről szólva csakugyan megemlíti, hogy ha a vének hamis tanúság alapján feljelentéssel és ennek nyomán halálbüntetéssel fenyegették Zsuzsannát, akkor az életveszélyes fenyegetés erkölcsileg mentesítette volna őt attól a kötelezettségétől, hogy ellenálljon a vének közeledésének. Akarati beleegyezés nélkül így erkölcsileg megengedetten eltűrhette volna, hogy kedvüket töltsék vele. Ám - Cornelius szerint - Zsuzsanna esetleg nem tudott erről az erkölcsi lehetőségről és ezért állt ellen olyan határozottan, vagy az is lehet, hogy a tiszta házasságban tanúsított hűséget legragyogóbb ékszerének tekintette és ezért mindennél jobban ragaszkodott hozzá44. Itt azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a Biblia tanítása más eszmét követ. Hősként ábrázolja Zsuzsannát, mint ahogyan hősként és mártírként mutatja be később a Makkabeusok (2Mak 6,18-31; 7,1-42) korában vallásukért és az étkezési előírások megtartásáért a halált önként elvállaló hívőket is. Ugyanebben a gondolatkörben mozog a hagyományos keresztény erkölcsiség is, amely szentként és vértanúként tiszteli azokat, akik a halálos fenyegetéssel dacolva sem voltak hajlandók áldozni a pogány isteneknek. Vagyis a Martin de Azpilcueta által is hangsúlyozott, de már a Summa Pisana idézett helyén is felbukkanó kiegyensúlyozottabb hagyomány a helytálló. Ahhoz, hogy egy cselekedet erkölcsileg jó lehessen, az szükséges, hogy anyagi eleme és szubjektív eleme egyarántjó legyen, vagy legalább is az anyagi elemnek semlegesnek kell lennie. Ha ez utóbbi önmagában tárgyilag helytelen, akkor a cselekvő szubjektív állapota jelenthet ugyan enyhítő vagy esetleg mentő körülményt is, de a konkrét cselekedetet jóvá nem teszi. Márpedig a keresztény erkölcsi felfogás szerint az ember köteles a jót választani. Elemi erővel mutatja ezt Krisztus példája és tanítása. Tőle idézi Szent Máté evangéliuma: „Legyetek tökéletesek, amint a ti Mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). 43 Parallele de la doctrine des payens avec celle des Jesuits et de la constitution de pape Clément XI qui commence par ces mots: Unigenitus Dei Filius, Amsterdam 1726. 198. 44 CORNELIUS CORNELII A Lapide, Commentaria in quatuor prophetas maiores, Antverpiae 1703. 1401 (ad v. 22: „Nam alioquin in hac vi et metu infamiae mortisque poterat Susanna dicere: Non consentio actui sed patiar et tacebo, ne me infametis et adigatis ad mortem [...] Quamquam forte Susanna id vel non sciebat, vel non cogitabat”). Dán 13, 22-ben ugyanis Zsuzsanna ezt mondja: „Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket”. Ezt Cornelius a halálos bűn veszélyére és az örök halálra tett utalásként értelmezi. így magyarázható, hogy az életveszélyes fenyegetést enyhítő körülménynek tekinti a halálos bűn szempontjából. Mindez persze nem teheti a materiálisán bűnös cselekedetet erkölcsileg jó cselekvéssé.
