Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Varga Lajos: A történeti levéltár és szerepe az egyházmegye életében
14 Varga Lajos Az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága szintén foglalkozik a levéltárakkal. Az egyházi kulturális javaiénak főként három csoportját különbözteti meg: könyvtárak, levéltárak, múzeumok (kincstárak, történeti-művészeti gyűjtemények). Konkrétan a levéltárakra vonatkozik: „Az egyházi levéltárak szerepe a lelkipásztori életben.”30 Első pillantásra talán furcsa, hogy a dokumentum lelkipásztori szempontokról beszél. Ezzel nem a tudományosságot akarja csökkenteni, hanem azt akarja mondani, hogy a kultúra pasztorációja is fontos. Más kifejezéssel élve az egyháznak a kulturális életben való részvétele is pasztoráció. Ez egyébként a tudományosságot is feltételezi, hiszen tudományos körökben másként nem lehet jelen lenni. Ez természetesen egy-egy egyházmegye számára is fontos. Egyházunk eme felfogása jól illik abba a mai történelmi helyzetbe, melyet a politológusok a kultúrák találkozásával jellemeznek. V. A LEVÉLTÁR HASZNÁLATA Az Egyház érdekeltsége a régi írások olvasásában mindig megvolt. A teológia művelése hermeneutikus jellegű. Ezért a teológiai eszmélődés mindig visszatér az eredeti szövegekhez. Az oklevéltannal foglalkozó tudományt diplomatikának nevezzük. Ezen belül külön tudományág a pápai oklevéltan.31 A görög és a latin írás történetével foglalkozik a paleográfia tudománya, melynek kialakulása kapcsolatban van a diplomatika tudományának fejlődésével, mivel minden olyan tudomány, mely a forrásokra épül, szerepet játszott a paleográfia fejlődésében. A forrásokon alapuló tudományok közé tartozik a történettudomány, a liturgiatörténet, de a jogtörténet is. A paleográfia és diplomatica fejlődése egyháziakhoz is köthető. A történelem segédtudományai (diplomatica, heraldika, archontologia stb.) jól hasznosíthatók a levéltári gyakorlatban. A joggyüjtemények a jogszabályok összegyűjtéséből keletkeztek.32 33 így jöttek létre a codex-ek és a corpusok (tár, pl. törvénytár). Újabb műfaj a fontes (források), mely a kodifikálás alapjául szolgáló jogforrásokat gyűjti össze. A CIC (1917)-hez Pietro Gaspard (ti934) és Serédi Jusztinján (|1945) készítette el azoknak a dokumentumoknak a gyűjteményét, melyekre az 1917. május 27-én XV. Benedek pápa által kihirdetett Codex Iuris Canonici épül. Serédi Jusztiniánnak és Csernoch Jánosnak (f 1927) az első kodifikációban meghatározó szerepe volt/’ Munkájukat számos segédkönyv és gyűjtemény előzte meg Ma30 Magyar nyelvű kiadása: Az egyházi levéltárak szerepe a lelkipásztori életben (ford. Bertus 1.), Budapest 1998. 31 XV. századi pápák oklevelei. I. V. Márton pápa (1417-1431) [kiadja Lukcsics P.], Budapest 1931. 32 Részletesen tárgyalja: BÁNK J., Kánoni jog, I. 113-158. 33 ERDŐ P., Csernoch János szerepe a 1917-es kodifikációban, in Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis, 1. Budapest 2001. 199-203. Codicis Juris Canonici. Fontes, I-IX. Roma 1923-1939. SERÉDI J., Az egyházi törvénykönyv jogforrásait összefoglaló tabellák, Budapest 1940.1-6.