Kánonjog 12. (2010)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: Az egyház és állam kapcsolatainak alakulása Közép- és Kelet-Európában az elmúlt két évtized jogalkotásának tükrében
KÖZLEMÉNYEK 109 ményekben, a hadseregben, a légierőnél és a haditengerészetnél, ahogy a börtönökben és más büntetésvégrehajtási intézményben is; a saját egyházi vagy vallási ünnepek megtartását hagyományaik és egyéni belső normáik szerint; az egyházi jogi személyek nyilvántartásba vételét és elismerését; a házasságjog területének a különböző vallási közösségek és felekezetek saját belső normáit tiszteletben tartó jogi rendezését; az elismert és bejegyzett felekezetek és vallási közösségek anyagi támogatásának tisztázását, különösen is az állami támogatás mértéke és az adórendszer tekintetében; valamint büntetőjogi garanciák megteremtését a vallásszabadság jogával élő állampolgárok ellen elkövetett bűncselekmények megfelelő szankcionálására. A fentiekben leírtakat nagyon jól példázza a lengyel konkordátum, amelyet 1993. július 28-án írtak alá és 1998. február 23-án került ratifikálásra.21 A dokumentum a 4. §-ban kifejezetten említi a katolikus egyház és önálló szervezeti egységeinek jogi személyként való állami elismerését. A szövegben hangsúlyosan szerepel azon helyek sérthetetlensége, amelyek kitüntetetten a vallásos cselekmények gyakorlásának és az állampolgárok által végzett nyilvános istentiszteletnek vannak szentelve, beleértve a temetőket is.22 Hasonló jogi garanciát találunk a konkordátumban az állampolgárok magán és a nyilvános istentiszteletének védelmére, megjelölve azokat az ünnepnapokat melyek a hívek vallásos érzületének kinyilvánítását és az egyház liturgiájába való bekapcsolódást szolgálják (pl. Húsvét- vasárnap, Úrnapja, Szűz Mária mennybevétele, Mindenszentek napja, stb.).23 A szülők gyermekeik vallásos nevelésére való jogának az elismerése szintén kulcs- fontosságú a megállapodásban. Ez alapvető elemét jelenti annak a lényegi átalakulásnak, amely az egyház és az állam kapcsolatában az elmúlt két évtizedben végbement. Mindez világosan mutatja, hogy az egyház és az állam működésének szétválasztása nem jelentheti a konkrét emberi személy mint individuum kettéválasztását: olyan oszthatatlan személyekről van tehát szó a társadalomban, akik saját tevékenységükön keresztül egyszerre gazdagítják azt a világi és egyházi közösséget amelyben élnek.24 A lengyel konkordátum jól jelzi, hogy a szöveget előkészítő mindkét fél megértette ezt az összetettséget, amikor külön rendelkezésekben rögzítették a lelkipásztori közreműködést az egészségügyi és rehabilitációs intézményekben ugyanúgy, mint a leszakadt társadalmi rétegek szociális integrálásában való egyházi segítséget25, vagy a gyermekek és fiatalok vasárnapi és egyéb ünnepi szentmisén való részvételének állami eszközökkel való biztosítását, az olyan települések tekintetében, ahol a szentmisére való eljutás aránytalan terhet jelent a családoknak.26 21 Acta Apostolicae Sedis 90 (1998) 310-329. 22 Art. 8 (3)-(4): Acta Apostolicae Sedis 90 (1998) 315-316. 23 Vő. Art. 9 (1): Acta Apostolicae Sedis 90 (1998) 316-317. 24 Vö. BENEDIKT XVI., Gott und die Vernunft. Aufruf zum Dialog der Kulturen, Augsburg 2007. 74-76, 82-84. 25 Art. 17 (l)-(2): Acta Apostolicae Sedis 90 (1998) 324. 26 Art. 13 - Ai bambini ed ai giovanni cattolici che prendono parte alle colonie, ai campi della gioventù o ad altre forme di villeggiatura collettiva, viene garantito l’esercizio delle pratiche