Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)
96 Közlemények. zagról van szó, ha van ugyan törvényes jogszokás, de nincs törvény. A törvényes jogszokással meg lehet ugyan oldani a joghézagot, mivel azonban az egyes kiegészítő lehetőségek a CCEO-ban sem hierarchikus sorrendben vannak megadva, a jogalkalmazó szabadon dönti el, hogy a joghézagot a törvényes jogszokással vagy más kiegészítő elvvel oldja meg. Másrészt a CCEO-ban a kiegészítő lehetőségek - így a törvényes jogszokás - nem számítanak a törvénnyel mint normával egyenlő, követendő útnak. A kitöltés egyes lehetőségeinek alkalmazásában nagyobb a szabadság, mint egy kötelező jogi norma megtartásában. Egyéb jelentős különbség a Keleti Egyházak Törvénykönyvében, hogy külön utal a régi keleti zsinatok és atyák kánonaira mint a joghézag kitöltésének lehetséges eszközeire. Továbbá a CCEO szemben a C1C általánosabb megfogalmazásával, nemcsak a jog, hanem a kánonjog alapelveiről beszél mint amelyek a joghézag megoldására szolgálhatnak. Jóllehet így a CCEO határozottabban kizárja annak lehetőségét, hogy a világi jog alapelveit felhasználjuk joghézag esetén, arra azonban nem következtethetünk, hogy az isteni jog és a természetjog elveit sem értené az alapelvek alatt, hiszen ezek szerves részét képezik a kánonjognak. A CCEO nem szól semmit a praxis-ról, a joggyakorlatról, hanem csak a iurisprudentia-t, a jogszolgáltatást említi, mint ami a joghézag feloldásának lehetősége lehet. Továbbá itt nem a Szentszékről, hanem csak az egyházi jogszolgáltatásról - iurisprudentiam ecclesisticam - beszél. Még ha azt el is fogadjuk, hogy a CCEO esetében a iurisprudentia magába foglalja a praxis-1 is, arra vonatkozóan azonban a kánon szövegéből alaptalanul következtetnénk, hogy a iurisprudentia alatt csak a Szentszékjogszolgáltatását vagy joggyakorlatát értsük. Valószínűbbnek látszik, hogy a keleti katolikus pátriárkák és a nagyérsekek privilégiumai vagy akár az egyes sui iuris egyházak nagyobb szabadsága miatt joggyakorlatuk és jogszolgáltatásuk joghézag esetén egymás számára is segítséget jelenthet. Utolsó lényeges eltérés a két törvénykönyv joghézag kitöltésére vonatkozó szövege között, hogy a CCEO a CIC-cel szemben nem a tudósok állandó és közös véleményéről, hanem a kánonjog állandó és közös tanításáról beszél. Ez utóbbi azonban nem szűkíthető le pusztán a tudósok véleményére, hanem benne van a kánoni hagyomány a maga sokszínűségével.80 IV. A CCEO SZEREPE A LATIN EGYHÁZBAN FELMERÜLŐ JOGHÉZAG ESETÉN Joghézag esetén az analogia legis, vagyis a hasonló esetekre hozott törvények alkalmazása, ahogy már említettük, nem terjeszthető ki a hasonló esetekre hozott világi, illetve a már hatályban nem lévő törvényekre. De mi a helyzet a keleti katolikusokra vonatkozó hatályos normákkal, különösen a CCEO-val?81 Ez hasonlóan a latin Egyház Törvénykönyvéhez a legfőbb törvényhozó által kibocsátott hatályos kánoni norma. A két törvénykönyv az egyházjog egyetlen corpusának két al80 PINTO.V.P. (a cura di), Commentu al Codice di Diritto Canonico, 1173 (DE PAOLIS, V.). 81 VÖ. IOANNES PAULUS II., Const, Ap., Sacri Canones, in AAS, 82, 1990, 1033-1044.
