Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)
Közlemények 87 rő gondolat Fedele munkájában jelenik meg.27 E vélemény gyenge pontjának tűnik, mivel az alapelvek alatt nem értjük a tisztán jogtechnikai elveket, (eljárásjog, általános normák, stb.), elveszítjük azokat az általános jogtechnikai elveket, amik nagyban hozzájárulnak a jogalkalmazás biztonságához és kiegyensúlyozottságához joghézag kitöltése esetén. Más szerzők azonban éppen a jogbiztonság elvéből kiindulva, azt mondják, hogy az alapelvek alatt csak a pozitív kánoni alapelveket értjük.28 Azonban az a vélemény már erősen vitatható, amit egyes szerzők a civiljogi normák használhatósága tekintetében fogalmaznak meg. E vélemény szerint ezek a normák, ha nincsenek ellentétben az isteni joggal, nagy segítséget jelenthetnek olyan esetben, ha kánoni norma hiányában a hatóság joghézag kitöltésére kényszerül.29 Erre azt mondhatjuk, hogy vannak ugyan jogi alapelvek, amik a dolog természetéből adódóan minden jogi rendszerben helyet kell, hogy kapjanak, mivel azonban két külön jogrendről van szó, nehéz elképzelni, hogy a civiljogi rendelkezések puszta információnál többet jelentenének, ha kánoni joghézag megoldására kerülne sor. Az alapelvek összetettségének bizonyítéka az is, hogy a Kódex átdolgozása alatt a kánon első szövegtervezetében még a iuris canonici principiis, vagyis a kánonjog alapelvei kifejezés szerepelt. Ezt később éppen abból a megfontolásból módosítottak, nehogy joghézag esetén csak a pozitív kánonjog alapelveire szűkítsék le az alapelvek alkalmazásának lehetőségét.30 De ezt támasztja alá a kánonban az aequitas canonica-ra való kifejezett utalás is, ami szintén nem pusztán pozitív kánonjogi elem. Az anlogia iuris kapcsán megjegyezhetjük még, hogy egyes szerzők nagyon kritikusan kijelentik: az analogia szó a jog alapelveinek alkalmazásánál, a hasonló esetekre hozott törvények alkalmazásával szemben, nem igazi analógiát takar. Ennek oka, hogy itt nincs konkrét norma ugyanazon a jogrendszeren belül, amire mint analógiára lehetne hivatkozni.31 Mivel azonban itt egy klasszikus kánonjogi kifejezés továbbéléséről van szó, aminek ráadásul a kánoni hagyományban általánosan elfogadott jelentése van, így - a fentebb említett kritikák ellenére — nem látszik indokoltnak e klasszikus kifejezés megváltoztatása. 27 „(...) sccondo mc, i generalia iuris principia del can. 20 non possono significare altro, nell’ordinamcnto canonico, clic ius naturale: il puro c semplice richiamo all’acquitas canonica sarebbe stato sufficente ad indicare il rifferimento alio ius naturale e la sua applicazione ai singoli casi concreti non disciplinati da una nonna ne disciplinabili mediante il procedimento proprio dcll’analogia sia leges sia iuris.” FEDELE, P., Discorsi sut diritto canonico. Roma 1973. 81. 28 Vö. TOSO, A., Act codex juris canonici commentaria minora, 1. Romae 1924. 62. BLAT, A., Commentarium lesxtus codicis iuris canonici, I. Romae 1922. 77. DEL GlUDICE, V., Istituzioni di diritto canonico, Milano 1936. 78. PETRONCELLI, M., Diritto Canonico, Napoli 1953. 113. JEMELO, C. K.,Elementi di diritto ecclesiastico, Firenze 1927. 57. 2'J BEAL, J.-CORIDEN, J.—Green, Th., (cd.), New Commentary on the Code of Canon Law, 79 (FlUELS, J.). 30 Communicationes 19 (1987) 57, 94-95, 23 (1991) 158. 31 VÖ. D’ANGELO, S., De aequitate in Codice iuris canonici, in Apollinaris 1 (1928) 363-383. WERNZ, F.-VIDAL, P., Ius Canonicum, 1. Romac 1952. 243. VERMEERSCH, A.-CREUSEN, I. Epitome iuris canonici, 128.
