Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
34 KUMINETZ GÉZA 2. gonosz lelkek távoltartása, 3. a lélek örök javával összeférő ideiglenes javak,15 * * * * * * * * * * * * * * * * * 33 4. segítő kegyelmek,34 és így nevezetesen a megigazulás előkészítése 5. ideiglenes büntetések elengedése; 6. bocsánatos bűnök bocsánata.35 Ezt a fölsorolást úgy kell érteni, hogy nincs szentelmény, mely az említett hatások valamelyikét ne eredményezné, és viszont nincs e hatások között egy sem, melyet a szentelmények valamely csoportja ki ne tudna fejteni; de nincs olyan szentelmény, mely valamennyit ki tudná váltani”.36 Ami a hatás módját illeti, különbséget kell tennünk: „Azok a szentelések, melyek személyeket, vagy dolgokat Isten szolgálatára szánnak (konszekrálnak), hasonlóképpen a dolgoknak szóló áldások és a dolgokra alkalmazott exorcizmusok, melyek dolgokat Istennek külön oltalma alá helyeznek vagy a gonosz lelkek befolyása alól kivonnak, mind dologi teljesítmény (a szentel- ményi szertartás) alapján biztos hatással (infallibiliter) fejtik ki ezt a hatásukat.37 Itt ugyanis az Egyház, Krisztus szeplőtelen jegyese imádkozik Krisztus nevében és meghatalmazásával; tehát meghallgatása éppen az Üdvözítő biztosítása értelmében nem lehet kétséges. A személyeknek szóló hatások, pl. a segítő kegyelmek, ideiglenes javak természetesen csak a fölvevők megfelelő előkészülete esetén érvényesülnek, akár közvetlenül szentelményt alkotó cselekménytől (pl. keresztvetés), akár analógiás értelemben vett szentelménytől (szentelt víz használata) erednek. De nem lehet azt mondani, hogy ezek a hatások egyszerűen csak a felvevőnek személyes teljesítménye alapján jönnek létre; hanem mindenesetre döntő szerephez jut itt az egyháznak, Krisztus jegyesének a szentelményben mintegy tárgyiasult hatékony imádsága is; vagyis szinte dologi teljesítmény, opus quasi operatum erejével hatnak.38 Ezek a hatások azonban nincsenek teljes bizonyossággal hozzá15 Ezeknek a szcntclmcnyeknck a hatása mindig fÖltctclcs, éspedig két föltételtől függ: I. Akkor hatásos a szentelmény, ha ezek a kert földi javak nem veszélyeztetik Isten mindentudása szerint a mi lelki üdvösségünket, 2) ha ezek a földi javak csoda közbejötté nélkül megadhatók, mivel a szentelmények csodákat nem hozhatnak létre. Vö. MlHÁLYFI A., Az emberek megszentelése, 416. 34 A szentelmények sohasem hoznak létre megszentelő kegyelmet, vö. MlHÁLYFI A., Az emberek megszentelése, 415. 35 Ez olyan esetben történhet, amikor felszítják a tökéletes bánatot, az okozott károk helyrehozatalának szándékát. Vö. RADÔ, P., Enchiridion Liturgiáim, I. 147. 36 Vö. SCHÜTZ A., Dogmatika, 388. 37 E tekintetben alapvetően megegyeznek a szerzők, ámbár eltérő a szóhasználatuk, vö. VERMEERSCH, A. - CREUSEN, J., Epitome iuris canonici, II. 318-319. 3X E tekintetben részben más álláspontra helyezkedik a moralista Emst Müller: „E hatásokat nem hozzák létre a szentelmények ex opere operato és csalhatatlanul, kivéve az ünnepélyes ördögűzést. Mert I. a szent mise-áldozathoz és a szentségekhez kötött szertartások magukban véve legalkalmasabbak ugyan a hit és az áhítat felébresztésére, de még sem bírnak rcndclctctésüknél fogva erőt ily hatásnak ex ipso opere operato való csalhatatlan létrehozására. 2. a (...) jámbor gyakorlatok a) vagy csak isteni ígéret erejénél fogva bírnak hatással ex opere operantis, mint az irgalmasság cselekedetei, vagy b) isteni eredetüknél fogva, mint az Úr imádsága, a kcrcsztvctés, Jézus neve, vagy c) az egyház tekintélye és közbenjárása által, melynek nevében történnek, de csakis kicszközlés erejével, mint a zsolozsma. Végül 3. az áldások és a megáldott dolgok hasonlóképp az egyház tekintélye és közbenjárása által, melynek nevében a papok által áldások végeztetnek, bírnak erővel annak kicszközlésérc, mit az egyház az áldásokban kér”. Vö. MÜLLER E., Katholikus erkölcstan, III. 566-567. Ugyancsak említésre érdemes Noldin felfogása a szentelmények hatásáról. Szerinte a szentelmények hatékonyságát az egyház kérelmező ereje (vis impetratoria Ecclesiae), vagy talán helyesebb úgy fordítani, mint isteni kegyet kérő ereje, könyörgése biztosítja (ez az ördögűzés esetén parancsoló erő, vis imperativa). Ebből adódóan - szerinte
