Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
32 KUMiNETZ Géza megfékezését célzó könyörgő szertartások, melyeknek rendeltetése az embertől távol tartani a sátán incselkedéseit, és a dolgokat megóvni, hogy a gonosz lelkek vissza ne élhessenek velük az emberek romlására. Az áldások kétfélék: a) Könyörgő áldások (benedictiones invocativae personales aut reales), melyek személyeket vagy dolgokat Isten oltalma alá helyeznek és az Ő áldását kérik rájuk (pl. ház-, ételszentelés, avatás).23 b) Szentelő, konszekráló áldások (benedictiones constitutivae personales aut reales, consecrationes personales aut reales; ez utóbbiakat rendesen a püspök végzi olaj-használattal), melyek személyeket vagy dolgokat kivonnak a profán használatból, és azokat Isten szolgálatára szánják (templom-, kehely-, harangszentelés, királykoronázás).24 Nem teljes és nem tulajdonképpeni értelemben vett szentelmények még antonomastice25 azok a dolgok, melyek az áldások tárgyai (szentelt víz, olaj); analóg értelemben azok használata (pl. szentelt vízzel való meghintés); a szentségek és a szentmise szertartásai a szentségekkel való szoros kapcsolat miatt”.26 Prümmer felosztása szerint a szentelmények csoportosíthatók úgy is, mint állandó jellegűek, vagyis dolgok (sacramentalia permanentia), és átmeneti jellegűek, vagyis cselekmények (sacramentalia transeuntia).21 Megfontolásra érdemes Ernst Müller felosztása is, aki szerint tágabb értelemben a szentelmények olyan cselekmények vagy istentiszteletre rendelt dolgok, melyek az ember megszentelésére szolgálnak. S ez négyféle módon valósulhat befolyások eltávolítására s különféle káros befolyások elűzésére (exorcismus); felvilágosítólag, az egyház különféle symbolicus áldások által oktatva hatván híveire, végre a teremtmények és teremtűvel való összeköttetését eszközlőleg bizonyos személyek vagy dolgok áldásképpen az isten és egyháza szent szolgálatára hol közvetlenül, hol közvetve felavattatván”. Vö. KŐNEK S., Egyházjogtan kézikönyve, 560-561. 22 Ide tartozik továbbá a nászáldás, az édesanya mcgáldása szülés előtt és után, betegek és gyermekek mcgáldása, a Balázs-áldás, iskola, ló, istálló, hajó, közlekedési eszközök, vetés-termés, bor, stb. mcgáldása. Vö. RADÓ, P., Enchiridion Liturgiáim, I. 147. Ugyancsak ide tartozik a pápa áldása, a püspök, pap mise végi elbocsátó áldása, a szentségi áldás szentségimádás végén. Vö. MÜLLER E., Katholikus erkölcstan, III. 568. Felfogásunk szerint ide sorolható a gyertya, hamu (illetve hamvazás) és barkaszcntclés, a zászlószentelés (benedictio vexilli), sőt a temetés is. Vö. GEISZ A., Egyházi közigazgatás, Temesvár 1910. 154. Noldin ide sorolja az új ház mcgáldását is. Vö. NOLDIN, H. - SCHMITT, A., Summa theologiae moralis. 111. 36. 24 Ide tartozik még a kereszt-, a szentkép, a papi liturgikus ruházat, a tabcmákulum, a cibórium mcgáldása, illetve a tonzúra és a kisebb rendek. A konszckrációkhoz (személy esetén), illetve a dcdikációhoz (dolog szentelése esetén) tartoznak az oltárszcntclés, a paténa szentelés, szüzek és apátok mcgáldása, sőt, a szerzetes örök fogadalom is valamiképp konszckráció. Vö. RADÓ, P., Enchiridion Liturgiáim, I. 147. Ide sorolja Noldin a temető, a kápolna, a kehely, a szenteltvíz mcgáldását is, vö. NOLDIN, H. - SCHMITT, A., Summa theologiae moralis. III. 36. A régi gyakorlat szerint nem áldotta meg az egyház a gyertyatartókat, a misekannákat, a füstölőket és tömjéntartókat, sem a csengőt, sem a szenteltvíz-tartót, sem a szószéket, sem a gyóntatószéket, sem a misekönyvet, sem a ministránsok ruháját. Ennek a gyakorlatnak a fenntartása továbbra is kívánatos és ajánlatos. Vö. GEISZ A„ Egyházi közigazgatás, 150. Mcrkelbach szerint léteznek ún. egyszerre konstitutív és invokatív áldások, melyek közt említi a megáldott kenyeret, hamut, pálmaágakat, szcntclt-vizct, érméket. Vö. MERKELBACH, B., Summa theologiae moralis. III. 94. 23 Névcserével. 26 Vö. SCHÜTZ A., Dogmatika, II. 388. 27 Vö. PRÜMMER, D., Manuale theologiae moralis secundum principia S. Thomae Aquinatis, Barcinone - Friburgi Brisg. - Romae 1961. 73.