Kánonjog 11. (2009)
KÖNYVSZEMLE
126 Könyvszemle Erdő bíboros művének sajátja a könyv elején elhelyezkedő terminológiai áttekintés. Ebben a szerző először a jogforrás fogalmát tisztázza (14-16), amely egyúttal érzékelteti a kérdés mögött meghúzódó jogfilozófiai problémákat is. A továbbiakban meghatározza az egyházjogi forrástörténet fogalmát és a Szerző által alkalmazott sajátos módszert. Ez a forrás- és irodalomtörténet. Ugyanitt találjuk meg a kánonjogi gyűjtemények osztályozásának elveit is. Különös méltatást érdemel a Decretum Gratiani-ró\ szóló rész (vö. Cap. IV, 1: Il Decretum Gratiani, 105-113). A klasszikus kánonjog időszakát elindító mű bemutatása, a kánonjogi forrástörténetben betöltött kiemelkedő helyét szem előtt tartva, a legújabb szövegkritikai és kodikológiai vizsgálatok eredményét figyelembe véve került kidolgozásra. A Szerző röviden összefoglalja a Gratianus kutatás legfőbb irányait és elméleteit, különös tekintettel Rudolf Weigand, Andres Winroth, Titus Lenherr, Carlos Larrainzar és José Miguel Viejo-Ximénez megfigyeléseire, valamint a XII International Congress of Medieval Canon Law (Washington D.C. 2004) és azt követő kutatások nyomán kirajzolódott véleményekre (106-107). Ennek alapján megállapítható, hogy a Decretum Gratiani Bolognában elfogadott szövege fokozatos és szerteágazó fejlődést tükröz, melyet alátámasztanak a Sankt Gallen, Stiftsbibliothek Ms 673 kézirattal kapcsolatos újabb vizsgálatok. Ki kell emelnünk a IV. fejezet, 7. cím alatt (b: Collezioni conciliari, libri sinodali ed altre collezioni di diritto particolare, 130-135) tárgyalt zsinati gyűjtemények és szinodális könyvek ismertetését, amely egyedülálló a szakirodalomban. Erdő Péter kutatásai nemzetközi szinten is alapvető jelentőségűek a középkori szinodális könyvek szerepének, tartalmának és forrásainak a tudományos feltárásában, rendszerezésében és bemutatásában, különösen Gniezno, Prága, Salzburg és Esztergom tekintetében. A kézikönyv végén alapos és naprakész bibliográfia található (165-173), amely a szótárak, lexikonok, kézikönyvek, forráskiadványok és folyóiratok felsorolásán túl, a témában legfontosabb internet helyeket, továbbá microfichen és CD-n hozzáférhető forrás és szakkönyvállományt is tartalmaz. A mű használatát megkönnyíti az ezt követő név és címmutató (175-181), valamint a tárgymutató (183-186). Az olasz nyelven megjelent és Erdő Péter bíboros munkáját dicsérő könyv mind szerkezetében és tartalmában, mind pedig módszerében követésre méltó, nagyon jól használható segédeszköz. A kánonjogi forrástörténet művelése - oktatása és kutatása - alapvetően hozzájárul a hatályos egyházjog mélyebb megértéséhez. A hatályos Egyházi Törvénykönyv 6. kán. 2. §-a kifejezetten megfogalmazza, hogy amennyiben egy kánon régi jogot tartalmaz, úgy azt a kánoni hagyomány figyelembevételével kell értelmezni. A kánonjogi képzése és művelése szempontjából tehát nemzetközi szinten is nélkülözhetetlen Erdő Péter új kötete, mely nagy didaktikai, de egyúttal tudományos éleslátással rendszerezi az egyház történelem során felhalmozódott forrásanyagát. Remélhető, hogy ez mű Stickler bíboros munkájához hasonlóan hosszú évtizedekig fogja segíteni nemcsak a kánonjogász képzést és részkutatásokat, hanem mindazokat, akik az egyházi jogforrásokat helyesen, az egyház fegyelmi rendjének megfelelően szeretnék értelmezni. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.
