Kánonjog 11. (2009)

JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: A vegyes vallású házasság egy különös esete

Joggyakorlat

101

2. A felhatalmazás terjedelme

Mivel itt „a tartós felhatalmazásokra vonatkozóan a megbízotti hatalomról szóló előírások érvényesek” (CIC 132. kán. 1. §), ezért ha valaki túllépi megbízása határait, érvénytelenül jár el (vő. CIC 133. kán. 1. §). A felhatalmazás vegyes val- lású jegyesek házasságkötésére való engedély megadására vonatkozik, de nem tartalmazza a házasságkötésre való engedély megadását olyan esetben, amikor a másik fél a katolikus hitet közismerten elhagyta. Továbbá a Főpásztor engedélye nem ment fel az 1125. kánonban felsorolt feltételek teljesítése alól, vagyis nincs a felelős lelkipásztor kényére-kedvére bízva a feltételek teljesítésére való ígéret megadásának kérése, ill. a katolikus fél részéről az ígéretek megadása. A Legfőbb Törvényhozó a kánon bekezdésében kifejezetten kimondja, hogy a helyi ordinárius az engedélyt ne adja meg, hacsak nem teljesítik a kánon 1-3 pontjaiba foglaltakat. Ezt a Prímás által adott felhatalmazás is tartalmazza. Márpedig olyan esetben, ha a másik fél muszlimmá lett, az ígéretek fölvállalása ill. azok megtartása eleve reménytelennek tűnik. Ugyan mire építhetjük ezt a megállapítást, hogy az ígéretek teljesítése eleve reménytelennek tűnik?

3. A felhatalmazás feltételei

A felhatalmazás feltételeit maga a Kódex tartalmazza. Az 1125. kánon így rendelkezik:

„A helyi ordinárius az engedélyt megfelelő és ésszerű okból megadhatja; de ne adja meg, hacsak nem teljesítik az itt következő feltételeket:

1) a katolikus fél nyilvánítsa ki, hogy kész a hittől való eltávolodás veszélyeit elhárítani, továbbá ígérje meg őszintén, hogy erejéhez képest mindent megtesz azért, hogy minden gyermeke a katolikus egyházban keresztelkedjék és nevelődjék;

2) ezekről a katolikus fél által teendő ígéretekről a másik felet idejében értesítsék, hogy biztos legyen, hogy ő valóban tudatában van a katolikus fél ígéretének és kötelezettségének;

3) mindkét felet meg kell tanítani a házasság céljaira és lényegi tulajdonságaira, melyeket egyik fél sem zárhat ki.”

A kánon bevezető része az ordináriusnak szól. A kánon első pontja a katolikus fél részéről teendő ígéreteket tartalmazza, a második pontban a nem-katolikus fél értesítéséről rendelkezik a törvényhozó, végül a harmadik pont arra figyelmeztet, hogy milyen kötelezettségei vannak a házasságra felkészítőnek.

III. AZ ORDINÁRIUS FELADATA

Úgy tűnik, hogy az ordinárius részéről az engedély érvényes megadásának feltétele, hogy megfelelő és ésszerű okból történjék (vő. CIC 90. kán.), míg a többi feltétel teljesítése a megengedettséget érinti. A házasság hozza létre a családot. A család egyik szépséges vonása a testi, lelki, szellemi és vallási egység. Ebben az értelemben a vegyes házasság az Egyház élő sejtjeiben, a családban bizonyos érte-