Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Vallási kisebbségek védelme a konkordatárius jogban
98 Közlemények III. Kisebbségvédelem és konkordátumok Az elmúlt évek során megállapodások jöttek létre olyan országokkal is, melyekben a katolikusok hagyományosan a népességnek kisebbségét, néha a többségi társadalomtól nem csak vallási, hanem etnikai szempontból is eltérő kisebbségét alkotják. Kifejezetten ilyen államnak tekinhető Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észtország, Izrael és Kazahsztán. Mivel a Szentföld sajátos helyzete folytán az Izrael Állammal és a Palesztin Hatósággal kötött megállapodások külön elemzést igényelnének, a jelen pontban azt vizsgálom, hogy a volt szocialista országokkal kötött megállapodásokban mennyiben jelennek meg a kisebbségi helyzetből fakadó sajátos szempontok. Szintén sajátos Bosznia-Hercegovina helyzete, hiszen itt a szövetségi állam egészét tekintve a katolikusok kisebbséget alkotnak, a bos- nyák-horvát államszövetség hercegovinál részén azonban többséget; a horvát kantonok (Posavina, Hercegovina-Neretva, Nyugat-Hercegovina, illetve az ún. 10-es kanton: Herceg-Bosznia) viszonyai sok szempontból a horvátországi helyzet tükrében értelmezhetőek. Nem véletlen, hogy a Bosznia-Hercegovinával 2006-ban kötött megállapodás szinte szó szerint megegyezik a Horvátországgal tíz évvel korábban, a jogi kérdésekről, és részben a oktatás és a kultúra terén történő együttműködésről kötött megállapodással - csupán a kánoni házasság állami elismerésének kérdése maradt ki az utóbb létrejött megállapodásból. A Bosznia-Hercegovinával kötött megállapodásnak - az Albániával és a Kazahsztánnal kötött megállapodáshoz hasonlóan — ugyanakkor különös súlyt ad, hogy ezek a keresztény és az iszlám világ találkozási pontjain, vallások jogilag rendezett együttélését próbálják biztosítani. A hagyományos konkordatárius megállapodásokhoz képest formai különbség, hogy e megállapodások viszonylag rövidek, és a Szentszék az olasz helyett az angol nyelvet használja. Tartalmi eltérés a hagyományos konkordátumokhoz képest, hogy számos hagyományosan konkordatárius kérdés e megállapodásokban nem jelenik meg. így pl. az egyházi ünnepek védelme nem jelenik meg az albán, az észt vagy a kazah megállapodásban, ahogy házasságjogi kérdések sem jelennek meg az albán vagy a kazah megállapodásban, vagy a tábori lelkészi szolgálatról sem esik szó. Ezzel együtt a megállapodások átfogó jellegűek, azaz nem csak részlet- kérdéseket érintenek (szemben pl. a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben kötött megállapodással), hanem a kölcsönös éreklődésre számot tartó kérdések széles körét. A fentiekre tekintettel külön figyelmet érdemelnek azok a többlet-elemek, melyek e megállapodásokban megjelennek, míg a hagyományos konkordátumokban nem. így kifejezetten megjelenik a megállapodásokban, hogy a külföldi egyházi személyeknek a fogadó állam tartózkodási engedélyt biztosít.42 Figyelemre méltó, hogy más többségi viszonyok között inkább arra látunk példát, a megállapodás azt rögzíti, hogy a püspököket az adott állam állampolgárai közül választja a Szentszék.43 Erre nyilván egy diaszpórában élő közösség esetében lehetőség sem lenne. 42 Albánia 6. cikk; Észtország 5. pont; Kazahsztán 2. cikk.
