Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: A katekumenátus szabályozása az egyetemes, valamint a magyarországi részleges egyházjogban
86 Közlemények ban a meg nem keresztelt felnőttek és fiatalok számára kötelező a katekumenátus (38. pont). A halálveszélyben lévőknek akkor szolgáltatható ki a keresztség, ha megígérik, hogy felgyógyulásuk esetén végigjárják a katekumenátus útját (40. pont). Ezen kívül ajánlott a már megkeresztelt felnőttek számára is, akik katekézisben nem részesültek, és nem voltak elsőáldozók, és bérmálkozók. A szentségekben lehetőleg ők is húsvét vigíliáján részesüljenek. A bérmálásra készülő felnőttek és fiatalok is részesülhetnek a katekumenátus minden szertartásában, és azok számára is ajánlott, akik, bár gyennekkorukban részesültek a beavató szentségekben, de később eltávolodtak a hittől. A gyennekek katekumenátusával 5 pont foglalkozik. Az első három (44-46. pontok) a meg nem keresztelt gyennekek katekumenátusáról szól. Az ő számukra is kötelező a katekumenátus. Az elsőáldozásra és bénnálásra készülő gyermekek számára pedig ajánlott, ha a lelkipásztor hasznosnak látja azt. Az óvodás korú gyermekeket csak akkor lehet megkeresztelni, ha megalapozott remény van a gyermek katolikus vallásban való nevelésére. Iskoláskor határán lévőknek ajánlhatjuk, hogy csatlakozzanak az elsőáldozásra készülőkhöz, és velük együtt, miután megkeresztelkedtek, együtt járuljanak elsőáldozáshoz. Az 50. pontban összefoglalja az útmutatás, kik a szorosan vett értelemben a katekumenek, és a többieket milyen értelemben nevezzük annak. Az utolsó, a negyedik rész a katekumenátus bezetésének módját tárgyalja, és ajánlásokat fogalmaz meg a lelkipásztorok számára. Ebben a részben nincs kötelező érvényű rendelkezés. III. III. Miben tér el a pasztorális gyakorlat? Elsősorban abban, hogy a plébániák 95%-án még nem működik a katekumenátus. Annak ellenére, hogy főleg városi környezetben egyre több a felnőtt megtérő, akikkel a lelkipásztorok nagyon becsületesen foglalkoznak, a katekumenátus intézménye még nem létezik. Nincsen befogadó csoport, és nem ünnepük meg a katekumenátushoz tartozó szertartásokat sem. Ezeken a plébániákon tehát, a katekumenátus bevezetése lehetne az első lépés. A fennmaradó néhány plébánia gyakorlata jelentősen eltér egymástól. Teljes mértékben a lelkipásztortól függ, mit és hogyan valósít meg a katekumenátusból. Természetesen befolyásoló tényező a plébániai közösség is, létre tud-e hozni egy befogadó csoportot, vannak-e akik a kezes feladatát vállalják, illetve a katekumenátus után van-e közösség, mely megtartja a neofitákat. A katekumenátus részét képezi a gyermekek katekumenátusa is, mely a hitta- nos gyennekek jelentős részét érinti. Egyrészt egyre több köztük, aki még nincs megkeresztelve, és így a szoros értelemben vett katekumenátusban vesz részt, másrészt, egyre több helyen vezetik be az elsőáldozók és bérmálkozók bemutatását, és kiválasztását, ami csak tágabb értelemben tartozik a katekumenátushoz, azonban jól előkészítheti annak bevezetését. Ezt a vidéki településeken is egyre több helyen alkalmazzák. Az egyik plébános, aki azt Írja, hogy az OICA szellemé-
