Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: A katekumenátus szabályozása az egyetemes, valamint a magyarországi részleges egyházjogban
84 Közlemények A következő (6.): „A dokumentum (...) meghatározza a katekumenátus rendjének szertartásait. Mindezt jelen Lelkipásztori Útmutatásunk II. részében 18-37. szám alatt ismertetjük, alkalmazva a hazai körülményekre. A következő cím: Szolgálatok és megbízatások a katekumenátus folyamán (7-13. pontok.). Ez részletesen ismerteti a katekumenátussal kapcsolatban állók feladatait, és jogait: a plébániai közösség, a kezes, a keresztszülő, a püspök, a papok és diakónusok, és a katekéták. A katekétákkal kapcsolatban hivatkozik az OICA 48. pontjára, mely szerint a püspöktől a kisebb exorcizmusok és áldások végzésére felhatalmazást kaphatnak. Problémát jelent, hogy az FK nem tisztázza a „kisebb exorcizmus” pontos jelentését, ahol pedig az OICA-ban a „De exorcismis minoribus” szerepel, ott a FK egyszerűen „exorcizmus” kifejezéssel fordítja. A szertartáskönyv az exorcizmusoknál és áldásoknál nem említi, hogy azt a katekéta is végezhetné, a szövegben egységesen a „celebráns” szó található: pl.: FK 45. Sőt, az exorcizmusnál (FK 46-52. oldalak) kimondottan úgy rendelkezik, hogy azt pap vagy diakónus végezze. Mivel ennek a felhatalmazásnak a megadását az OICA a püspökre bízza (OICA 109), természetesen a felhatalmazottak körének ilyen jellegű szűkítésére az MKPK-nak lehetősége van, ennek kifejezett jelzése azonban indokolt lenne. A 14-15. pontokban a beavatás idejét tisztázza az útmutatás. Az OICA-ra hivatkozva mondja, hogy a szentségek vételének legmegfelelőbb ideje Flúsvét vigíliája. „De mindez lelkipásztori okból máskor is történhet”. Az OICA-ban azonban ezt olvassuk: „solummodo tamen propter graves necessitates pastorales, v. g. ubi pennulti sunt baptizati” (OICA 58), azaz súlyos lelkipásztori szükség esetén lehet máskor. A „lelkipásztori ok” és a „súlyos szükség” a jogi szóhasználatban egymástól .eltérő tartalmú fogalom, így a magyar megfogalmazás mindenképpen enyhíti az OICA-ban található normát. Az OICA-val összhangban a Lelkipásztori Útmutatás a befogadás időpontját általában a kiválasztást megelőzően egy évvel javasolja. A 15. pontban ezt részletezi, felhívva a figyelmet rá, hogy a befogadás se legyen elsietett. Ezzel ellentétben az 59. pontban azt ajánlja a lelkipásztoroknak, hogy a befogadás legyen vagy egy évvel korábban, vagy annak az iskolaévnek az elején, melyben a szentségek felvételére sor kerül. A katekumentátus idejének ilyen jellegű megrövidülését (vö. fél évre) minden bizonnyal a helyi lelkipásztori sajátosságok figyelembevétele indokolja. A következő két pont (16-17) arról szól, hogy kivételes esetekben püspöki engedéllyel elmaradhatnak a katekumenátus egyes szertartásai, vagy az egész katekumenátus is. Itt a „66. szám”-ra hivatkozik, ez sajtóhiba, helyesen: OICA 66/4 lenne. A 17. pont pedig a halálveszélyben történő keresztelés feltételeiről szól, ami azért furcsa, mert halál veszélyben külön szertartással kell keresztelni, ami latinul valóban az OICA-ban szerepel, magyarul azonban ez nem a FK-ban, hanem a Gyermekkeresztelés szertartáskönyvével egy kötetben jelent meg, talán erre itt utalni lehetne.11 * I I A felnőttek keresztelésének egyszerűbb szertartása, Budapest 1973.
