Kánonjog 10. (2008)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a püspök lelkipásztori látogatásáról
30 Kuminetz Géza révén a püspök olyan információk birtokába jut, amit egyébként aligha lehet megszerezni, illetve ő maga is elbeszélgetve munkatársaival, máris animálja őket, máris abba a helyzetbe kerülhet, hogy megszerzi bizalmukat. A hatékony kormányzó, megszentelő és tanító tevékenység nélkülözhetetlen eszköze az ilyen módszeres látogatás. Ma szokás ezt az alábbi igékkel kifejezni: videre, cognoscre, iudicare, valutare, agire et animare.'1 A püspöknek nem vizsgálóbíróként, hanem atyai módon kell eljárnia.'8 A püspököt segítheti ennek a jogának és kötelességének gyakorlásában az ún. társ vizitátor (convisitator)17 * 19, akit vagy akiket a püspök szabadon választ ki magának a klerikusok közül. E személy vagy személyek kiválasztása a mai jog szerint teljességgel a püspökre tartozik, tehát senki sem korlátozhatja ebben, mivel minden ellentétes jogszokás és kiváltság elvetett (Vö. 396. kán. 2 §). A társ vizitátorok készítik elő a látogatást és végzik el a megfelelő ellenőrzéseket. így a levéltárak, anyakönyvek, az anyagi javak kezelésének ellenőrzését, a plébániai pasztorális helyzet felülvizsgálatát, stb. intézhetik ők, melyről részletesen informálják a püspököt. A látogatás négy részre osztható: 1. A látogatás előkészítése; 2. A terepszemle és a különböző okiratok ellenőrzése; 3. A személyes látogatás és a látogatásról szóló határozat elkészítése; és 4. A helyi szerzetes intézmények látogatása.20 A püspök, akadályoztatása esetén nem köteles személyesen végezni ezt a feladatát, hanem segédpüspöke, helynöke vagy más, általa megbízott pap révén tehet eleget ennek a kötelességének. A látogatást célszerű ünnepi misével zárni.21 Mint említettük, a püspöknek a látogatás során atyai szeretettel kell eljárnia, épp emiatt köteles tartózkodni mindattól, ami felesleges költséget vagy indokolatlan terhet róna a plébánosokra (vö. 398. kán.). A CIC (1917) még azt is tiltotta formális módon, hogy a látogatás során a püspök bármi ajándékot fogadjon el.22 Amennyiben a meglátogatott intézmény vezetője sérelmesnek érezné a püspöki látogatás során, vagy azután, a püspök intézkedését, úgy felfolyamodással élhet az 1732-1739. kánonok. előírásai szerint.23 17 Vö. CARDIN, A., La visita canonica, 109-123. x Vö. MIRAGOLI, E., La visita pastorale: anima regiminis episcopalis. 136. " Vö. MicCHlARDi, P.G., Il convisitatore nella visita pastorale, in Quatlemi di Diritto Ecclésiale 6 (1993) 150-154. 211 Vö. MIRAGOLI, E., Praxis compendiosa de visitatione: un’antica guidu per la visita pastorale, in Quademi di Diritto Ecclésiale 6 (1993) 156. 21 Vö. MIRAGOLI, E., La visita pastorale: anima regiminis episcopalis, 138-139. 22 Vö. „Igyekezzenek a püspökök kellő szorgalommal, haszontalan halogatások nélkül, elvégezni a főpásztori látogatást; vigyázzanak, nehogy fölösleges költségekkel bárkinek terhére vagy kárára legyenek, vagy hogy a látogatás ürügyen ők, vagy övéik közül bárki, a maga, vagy övéi számára valami ajándékot kérjen, vagy elfogadjon, elutasítva minden ellenkező szokást; ami pedig az ő, vagy öveinek élelmét, vagy ellátását és útiköltségeit illeti, tartsák meg a törvényes helyi szokást.” (CIC [1917] Can. 346). 21 Ezek a kánonok, jóllehet csak a plébánosokra vonatkoznak, ám analóg módon alkalmazhatók az egyházmegye többi intézményének vezetőire is. Itt is érdemes figyelembe vennünk a CIC (1917) vonatkozó előírását: „A látogató mindabban, ami a látogatás tárgyát és célját illeti, atyai módon járjon s az ő parancsaitól és határozataitól csak azok folyamata alatt lehet fellebbezni; egyéb esetekben pedig, a látogatás ideje alatt is, a püspök a jog szabálya szerint kell, hogy eljárjon” (CIC [1917] Can. 345). Vö. CHIAPPETTA, L., II manuale del parroco, 195.
