Kánonjog 10. (2008)
KÖNYVSZEMLE
144 Könyvszemle nyelvi kultúránkhoz. Az egyház minden korban használta a szimbólumok kifejezésvilágát, a példabeszédeket, képeket és metaforákat. A nem-verbális kifejező eszközök állandó jelleggel részét képezik hitünk igazságai átadásának (30). Éppen ezért szükséges, hogy elfogadjuk - minden emocionalitás mögött - az objektív igazság létét és megismerhetőségét. Az „Erkölcs egy bonyolult világban: Háború, tudomány, kereszténység” címet viselő tanulmány szerkesztett formája a Szerző, a Pápai Kulturális Tanács és a Magyar Tudományos Akadémia által rendezett „The European Word in Transformation” című konferencia keretében 2006. december 15-én elhangzott előadásának (Morals in a Complex World: War, Science, Chrirstianity [37-55]). Ebben a munkában Erdő Péter a háború és az igazságosság problémáját feszegeti, Francisco de Vitoria O.P. klasszikus művéből, a „De iure belli”-ből kiindulva. De Vitoriának ezt a művét - melyet eredetileg a Salamancai Egyetemen mondott el - Amerika felfedezése és a kolonizáció évtizedeinek tapasztalatai inspirálták, valamint a mindezek alapján felvetődő kérdések erkölcsi és természetjogi vonatkozásai. Ez az, amiért különösen is alkalmas De Vitoria írása arra, hogy érvelésének maradandó elvei újabb történelmi példákkal kerüljenek összevetésre. A Szerző mindezen összetevőkre figyelemmel leszögezi, hogy a keresztény értékek sohasem kötődtek valamely konkrét civilizációhoz, hanem mindig egyetemes jellegük volt (45). Ebből következik a harmadik fejezet kifejezett felvetése: Az emberi közösségnek sürgős szüksége van az objektív erkölcsre (46-48). A katolikus egyháznak megvan a válasza erre a felhívásra, hiszen - XVI. Benedeket idézve - „az Egyház él, az Egyház fiatal”, és az Evangélium az Isten végső szava az emberhez. Szükséges, hogy legyen párbeszéd a természettudósok, a közgazdászok, a politikai elemzők és más szakemberek között, alázatos és elkötelezett teológusokkal, akik hívő módon képviselik az egyház hitét (vö. II. János Pál, Fides et Ratio, 1998. szeptember 14., 5-6.). A katolikus egyetem Európában betöltött szerepét elemző tanulmány (Die Rolle der katholischen Universität in Europa [57-75]) a katolikus egyetemek működésének sajátos kulturális küldetését igyekszik megvilágítani, kitérve a különböző térségekben működő intézmények egyedi kihívásaira. Ezen belül is különösen jelentős a volt szocialista országok területén létrejött katolikus egyetemek feladata, hiszen ennek a térségnek a gondolkodását évtizedeken keresztül a materialista és ateista ideológia határozta meg. A tudományos kutatásban és oktatásban kiemelkedő szerep jut jelenleg az egyetemközi és nemzetközi együttműködéseknek, melyeken keresztül egymás kulturális tapasztalatát is gazdagítani tudják az egyes intézmények. így kiemelkedő fontosságúnak kell tekinteni az Európai Katolikus Egyetemek Szövetségének (FUCE) működését (vö. 62, 74). A katolikus egyetemnek tehát - amint arra az „Ex Corde Ecclesiae” kezdetű apostoli konstitú- ció rámutat - egyfelől egyszerre kell a legmagasabb szintű és naprakész egyetemi oktatást biztosítania, másfelől sajátos „katolikus” karakterrel kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi a hit és a „profán” tudományok párbeszédét. A két következő tanulmányban (vö. Die ungarische Kirche in Europa — Kirche im Wandel [77-91]; La place de l Eglise Catholique dans la société hongroise et
