Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete, a házasság szentség jellegének a kizárása miatt indított semmiségi perben. Fordította: Szotyori-Nagy Ágnes
130 Joggyakorlat szentségi házasságnak sem tulajdonított semmi jelentőséget. Ugyanakkor később beleegyezett az egyházi házaságkötésbe, hogy boldoggá tegye ezzel az anyját és Cristinát, akik számára viszont fontos volt” (27,7-8; 65). Úgy tűnik, még különösebb dolgot tudott meg a felperes barátnője Paola Marino, aki a felek házasodási szándékáról ezt mondja: „Cristina valódi és sajátosan szentségi házasságot kívánt kötni, az egyház tanítása szerint. Mivel világosan megmondta, Paolóról bizonyosan tudom, hogy nem akart az egyházban házasságot kötni, mert lévén nem hívő, mindaz, ami a vallással van kapcsolatban, számára semmi jelentőséggel nem bír.” (29,7-8; 63). Azonban az alperesnek a szentséget elutasító akaratáról a tanúk semmi kifejezettet nem tudnak előadni az egyházi szertartás némi megvetésén kívül, amennyiben „Paolo, aki korábban akár egy puszta együttélésbe is belement volna, amikor látta, hogy ez nem lehetséges, akkor annak érdekében, hogy Cristina az övé lehessen, beletörődött abba, hogy elfogadja az egyházi házasság szertartását, amiről világosan megmondta, hogy semmi jelentőséget nem tulajdonít neki” (29,9). Azonban ez az alperesnek a világi papokkal szemben érzett előítéletéből fakadt. Ezért választotta ugyanis az alperes férj a Szent Kelemen Bazilikát a házasságkötés szertartásának színhelyéül, „mivel azt a templomot szerzetesek és nem papok vezetik” (29,9). 26. A felperes fiútestvére, Giovanni, elismerte, hogy „annak idején szimpatizáltam a baloldali mozgalmakkal, mint ahogy Paolo is”, és ezért „valószínűleg a lánytestvérem állította támogatásból, hogy már én is barát vagyok.” A fiútestvér jól emlékszik az alperes „komoly szándékaira” azon házasság kapcsán, melyet a testvérével kötni szándékozott. Az alperes azonban, a testvér állítása szerint, a házasságot közvetlenül megelőző időszakban „önmagát nem hívőnek mondta” és „nem tulajdonított semmi jelentőséget az egyházi házasságnak” (32,7-8; 64). Ezen kívül „számára elég lett volna a polgári házasság. Gúnyolódott a vallásos szertartáson. Azt gondolom, hogy Rossi csak azért ment bele az Egyházban való házasságkötésbe, hogy örömöt szerezzen Cristinának, akinek hívőként sokat jelentett a szentség” (32,7-8). A felperes fél anyja, Rosa Giallo így jellemzi a felperes viszonyulását a valláshoz: „Vallási szempontból nem csak hogy nem gyakorolta a vallását, hanem nyíltan kijelentette, hogy számára a vallásos szertartások semmit nem jelentenek” (39.5) . Ami a kánoni házasságot illeti, e tanúnak az előadása szerint: „Paolo nem csinált titkot abból, hogy számára csak a polgári házasságnak van értéke, az bír egyedül jelentőséggel. Az egyházi házasságkötés szerinte bohóckodás volt, csakúgy, mint az összes többi egyházi szertartás.” (39,7). Azonban, az alperesnek a házassági szertartásról alkotott véleményét a felperes anyja a lányától tudta meg, amikor a házasság már válságba jutott: „Sajnos ezeket a dolgokat akkor tudtam meg Cristinától, amikor a házasság már válságban volt és ö már nem bírta tovább. Elmesélt nekem mindent attól kezdve, hogy férjhez ment” (39.5) . Eszerint a tanú a házasság előtt a fent említett szavakat az alperestől nem hallotta.
