Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: Az alperes idézése
Joggyakorlat 115 sem tartózkodási hellyel, adatait ’lakcím nélküli ’-ként kezelik. ” Az állami rendelkezés nem egyezik meg az egyházival. Egy Sincero előtt 1911. augusztus 28-án hozott ítélet megállapítja, hogy pusztán az a tény, hogy valakit bejegyeztek egy város vagy község polgárai közé, kánonjogilag nem jelenti azt, hogy ott lakóhelyet szerzett. A kánoni jogban a lakó- és pótlakóhely megszerzése történhet szabadon (tényleges tartózkodás és szándék), szükségszerűen (tényleges tartózkodás), vagy törvény szerint (a tényleges tartózkodás és a szándéktól független). „Szabadon úgy szerez lakóhelyet az ember, hogy egy plébánia vagy legalább egy egyházmegye területén tartózkodik és az a szándéka, hogy - ha semmi el nem szólítja - állandóan ott marad.”45 46 Megállapíthatjuk, hogy „ a doktorok által általánosan elfogadott tény, hogy a lakó- és pótlakóhelyet az ember már az első órában, sőt az első pillanatban azonnal megszerzi, amikor a két létrehozó elem találkozik, ti. az tartózkodás ténye és a szándék. ’ 6 A házasságkötés pillanatától a házastársak közös otthona (amely független a tulajdontól, amennyiben az lehet egyik vagy másik fél saját vagyona, lehet pusztán bérlemény, házastársak lehetnek szívességi lakáshasználók stb.) a felek kánoni értelemben vett lakóhelyének számit.47 Egy Grazioli előtt 1932. július 28-án hozott ítélet arra figyelmeztet minket, hogy könnyebb egy lakó- vagy pótlakóhelyet megszerezni, mint elveszíteni. A Rota joggyakorlatában önmagában az a tény, hogy valaki elhagyja a közös otthont, vagy a házastársak ágytól és asztaltól külön élnek, nem jelenti a kánoni lakóhely elvesztését. Minden dolog úgy szűnik meg, ahogy keletkezett. Magánjogilag világos, ha nem rendelkezik bejelentett lakó- vagy tartózkodási hellyel, úgy „lakcím nélkü- li”-vé válik. A polgár az ott tartózkodással és a bejelentés útján szerez lakó- ill. tartózkodási helyet. A kánoni lakóhelyet tartózkodás tényével és szándékával lehet megszerezni, és az elhagyással és a szándékról való lemondással elveszíteni.48 A lakóhely elhagyása sem egyszerű kérdés, hiszen az eltávozás, a „nem-ott-lét” még nem jelenti az elhagyást jogi értelemben. Mégis az elhagyás tény kérdése is könnyebben bizonyítható. Másik kérdés a szándék megváltoztatása. A szándék megváltoztatását soha nem lehet vélelmezni, hanem bizonyítani kell.49 50 Ez a megállapítás annyira megállja a helyét, hogy a kánoni jog előbb vélelmezi a 2-3 lakóhely (domicilium) meglétét, mintsem akár csak egyről történő lemondást.30 Az alperes bizonyította, hogy de facto nem él a felperessel egy fedél alatt (Budapest, Z. utca). Az adott Budapesti Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Általános Igazgatási Iroda, cc/dddd számú határozata, mint közokirat igazolja, hogy az alperes cc napján elhagyta eddigi lakóhelyét (Budapest, Z. utca). Alperes eskü ter45 ERDŐ P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 n. 334. 46 WERNZ apud SCC Anal. Eccl. 7 n.10 et 16 Voti, SANCHEZ 3 cl. 3 n. 2. 47 Vö. S RR (Cor. Many) 1912. január 27.; 1914. május 5. 48 Vö. SRR (Cor. Heiner) 1912. július 17. 49 Vö. SRR (Cor. Lcga) 1913. április 8. 50 Vö. Palazzini, Domicilium, in: Dictionarium morale et canonicum, II. Roma 1965. 178-181.
