Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetések megszűnése magánál a jognál fogva
96 Közlemények 5. A területiség lehetősége A büntetések alapvetően nem területi jellegűek, noha az a törvény, aminek a megsértéséért ezt kimondták vagy kinyilvánították, általában ilyen. Éppen ezért az 1351. kánon kivételt tartalmaz a törvényekre vonatkozó egyetemes szabály - területiség - elve alól, amikor kimondja, hogy a büntetés a tettest mindenütt köti. Régi kérdés a kánonjogban, hogy a részleges törvények által kiszabott büntetések ren- delkeznek-e egyetemes kötelező erővel. Az egyetemes törvényeknél ez egyértelmű, viszont a részleges törvényeknél nem annyira. A jelenlegi állapot a legfőbb törvényhozó akaratából fakad; hiánya a részleges hatóság hatalmának megkerülését jelentené, mivel egy büntetés esetén a lakóhely vagy a büntetés alkalmazása helyének elhagyása a büntetés megszűnését jelentené.6 így bár a törvény, mint láttuk alapvetően területi, viszont a törvény megsértéséért kiszabott büntetés már személyi jellegű,7 azaz mindenhova követi a megbüntetettet: ’’Poena adhaeret ossibus et cuti.” Ez vonatkozik a gyógyító és jóvátevő büntetésekre, törvénnyel vagy paranccsal alkalmazottakra, a kimondottakra és kinyilvánítottakra, függetlenül attól, hogy ki, hol és mikor mondta ki őket.8 Mindezek ellenére lehetséges, hogy az illetőre kiszabott büntetés, ha az a büntetésben vagy a büntetés végrehajtását elrendelő szövegben benne van, területi jellegű legyen, ami azt jelenti, hogy csak egy adott területen belül kötelezi a megbüntetettet. Ilyen esetekben, ha az illető elhagyja azt a területet, megszabadul a büntetéstől mindaddig az ideig, amíg arra a területre vissza nem tér. Ilyen területen kimondott büntetés tipikus példája lehet az 1336. kánon 1. § 3. pontjában leírt tilalom, amelyet csak bizonyos területre vonatkozik. II. AZ ELÉVÜLÉS A büntetések megszűnésének másik módja az elévülés (praescriptio). Ez olyan pozitív jogi jogintézmény, amelynek révén a személy kötelezettségektől szabadul meg, a jogban meghatározott idő elteltével. Az elévülést a 197. kánon alapján az egyház úgy teszi magáévá, ahogy az általában az adott ország világi törvényeiben szerepel, kivéve, ha a Codex másként rendelkezik. Ilyen kivétel található a büntetendő cselekményekkel és büntetésekkel kapcsolatos elévülésről szóló 1362-1363. kánonokban. Az 1362. kánon felsorolja, hogy melyik bűncselekmény esetén mennyi az elévülési idő. Alapvetően minden bűncselekmény 3 év alatt évül el, kivéve az 1394., 1395., 1397. és 1398. kánonokban leírt bűncselekmények, melyek elévülési ideje 5 év, valamint a Hittani Kongregációnak fenntartott bűncselekmények, melyeket a De Delcitis Gravioribus9 sorol fel, ezek elévü6 Exegetical Commentary, 393 (DE PAOLIS, V.). 7 WOESTMAN, W.H., Ecclesiastical Sanctions and the Penal Process, Ottawa, 2003. 76. 8 DE PAOLIS, Exegetical Commentary, 392 (DE PAOLIS, V.). 9 AAS 93 (2001) 785-788. Vö. SCICLUNA, J.Ch. előadása 2007. február 5-cn a Pázmány Peter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézet «Obblighi e diritti dei chierici - storia e ius vigens» címen megrendezett IX. Nemzetközi Tanulmányi Napján (megjelenés alatt: Folia Canonica 10 [2007]).
